Kőris-gubacstetvek – Prociphilus fraxini (Fabricius); Prociphilus bumeliae (Schrank); Prociphilus fraxinifolii (Riley)-Dr. Maráczi László
Az elmúlt időszakban gyakran találkozunk azzal, hogy tavasszal a kőris levelei deformáltak, olykor gubaccsá álnak össze (1. ábra).
A magas kőriseken két gubacstetű a Prociphilus fraxini (Fabricius) és aProciphilus bumeliae (Schrank) képez gubacsot. A Prociphilus fraxini sűrű fészket és kevés viaszszálat, míg a P. bumeliae lazább fészket és több viaszszálat képez, de ez alapján a két faj biztonságosan nem különíthető el. A lárvák és az imágók világosbarnák-sárgásvörösek, a növekvő lárvák és az imágók fehér viaszszálakkal borítottak, az imágók 3,8-5,5 mm hosszúak.
Lárva alakban telelnek át a rügy alatt, utódaikat rügyfakadás előtt, elevenszüléssel hozzák létre (2. ábra), amelyek kezdetben csoportosan védett helyeken húzzák meg magukat (3. ábra), majd a friss hajtásokra vándorolnak (4. és 5. ábra). A második nemzedék a hajtásvégekre vándorol (6. ábra), azon levélfészkeket hoz létre (7. ábra), amelyek messziről láthatók. Erős növekedésben lévő hajtásokon csak az egyes levélkéket, leveleket képesek összesodorni (8. és 9. ábra). A megtámadott hajtás növekedésben lemarad (10. ábra), amennyiben a hajtáscsúcsot is károsították, akkor a hajtás meggörbül (11. ábra), esetenként elhal. Jelentős mennyiségű mézharmatot választanak ki (12. ábra), amit szívesen fogyasztanak a hangyák. Nagymértékű fölszaporodásuk esetén a lárvák elhagyják a levélfészket és lefelé vándorolnak, akár a fa törzse is fehér lesz tőlük. Szívogatásuktól a leveleken nekrotikus foltok jelennek meg (13. ábra). Júniustól alakulnak ki a szárnyas egyedek (14. és 15. ábra), amelyek a nyári tápnövényre, a közönséges jegenyefenyő gyökerére repülnek, azon legfeljebb jelentéktelen növekedés csökkenést okoznak. Az elhagyott levélfészek megbarnul, belőle megpróbál előtörni a hajtás (16. ábra). Az elhalt levelek idő előtt lehullanak. A fenyők gyökerét a tetvek augusztusban hagyják el, visszarepülnek a kőrisre, ott rakják le a petéjüket. Előfordulhat, hogy néhány egyed nyáron visszamarad a kőrisen, mások a fenyők gyökerén telelnek át.
Az Észak-Amerikában őshonos Prociphilus fraxinifolii–t 2003-ban hazánkban észlelték először Európában. Tápnövénye az előző fajoktól eltérően a Fraxinus pennsylvanica. A lárvák és az imágók is sötétzöld színűek.
Kárt inkább csak a fiatal növényeken okoznak. Kártételüket faiskolában olajos lemosó permetezéssel meg kell előzni. Amennyiben a tetvek megtelepszenek, még a levélsodratok kialakulása előtt levéltetvek elleni, megfelelő szerrel permetezzünk.
Dr. Maráczi László
