Folytatjuk a víz jelentőségének ismertetését. Varga László Kwizda cikke.
A víz
Az öntözéshez és permetezéshez használt víz sokkal fontosabb tényező a növénytermesztésben, mint amilyen hangsúlyt sok esetben kap. Többnyire csak a víz mennyiségére figyelünk, holott a vízminőség ugyanolyan mértékben befolyásolja (sőt néha jobban!) a sikeres termesztést, mint a kijuttatott mennyiség.
Ez az intenzív termesztésben fokozottan igaz, a hajtatásban pedig elengedhetetlen a víz minőségének folyamatos ellenőrzése. Nem véletlen, hogy a talaj nélküli termesztésben a tápoldatozó rendszerek automatikusan ellenőrzik és szabályozzák a kimenő víz fizikai és kémiai mutatóit, hiszen egyetlen rosszul beállított pH-jú, vagy EC-jű tápoldat akár a teljes állomány pusztulásához vezethet!
Azt is jó tudni, hogy a mikrobiológiai készítmények (pl.: Artis, Trifender, Bora…) 4,5 és 8 (8,5) pH között életképesek, márpedig a fúrt kútjaink zömére jóval 8,5 fölötti pH jellemző!
A víz a növények számára:
– tápelem, mint oxigén és hidrogén forrás,
– építőelem, része a sejteknek és a szöveteknek,
– tartóelem, biztosítja a növény belső nyomását,
– szállítóelem, mint oldószere a szerves és szervetlen anyagoknak, a növényen belül illetve kívül,
A növények a talajoldatot – a vizet és a benne oldott tápanyagokat -, a gyökérzetükön keresztül veszik fel.
A víz felvételére ható tényezők:
– a gyökérzet felépítése mint adottság,
– a talaj vízkapacitása,
– a talaj hőmérséklete,
– a talajoldat sótartalma,
– kémhatása,
– hidrokarbonát tartalma.
– a növény párologtatása, melyre
- a levegő páratartalma ,
- alevegő hőmérséklete,
- a fény intenzitása hatnak,
Mindezekből következik, hogy az adott növény fejlődését, tápanyag felvevő képességét az öntözővíz EC mutatója és a pH is nagyban befolyásolja
EC:
A talajok sótartalmára legegyszerűbben a talajoldat elektromos vezetőképességéből lehet következtetni, aminek mSi/cm a mértékegysége. Ezt szokták röviden EC-vel jelölni. A sótartalom megítélésénél tekintettel kell lenni a talaj humusztartalmára és kötöttségére.
Az EC-ből ugyan nem tudjuk meghatározni a káros anyagok (klór, nátrium, hidrokarbonátok) és a hasznosítható makro-és mikroelemek arányát, (ezt csak talajvizsgálattal lehet meghatározni) de egy tájékoztató adatot ad a vizünk oldó képességéről, minőségéről.
A víz keménységének csökkentése érdekében az öntöző vizet savazni célszerű az öntözővíz vizsgálati eredményének figyelembe vételével. Erre a célra salétrom vagy foszforsavat szoktak használni. Leg elterjedtebb és egyben könnyen beszerezhető a kertészeti salétromsav.
1 liter víz keménységének 1 NK°-kal való csökkentésére 38,7 mg kertészeti salétromsav szükséges.
pH:
A kémhatás azaz a pH az oldat elemeitől függő bonyolult kölcsönhatások eredménye. A szélsőséges pH viszonyok mellett bekövetkező kémiai és fizikai változások eredményeképpen egyes fontos tápelemek felvétele gátolt, más mérgező elemek felvétele könnyűvé válik.
A pH beállítására sajnos nincs annyira egyértelmű ökölszabály, mint a vízkeménység esetén, ugyanis a víz pH-t befolyásoló összetevők (karbonátok, oldott fémek, stb.) aránya minden térségben és minden vízrétegben, (azaz a fúrt kutak mélységében) más és más. Ezért itt csak tapasztalati úton lehet a pH-t beállítani.
A vett vízmintához szakaszosan, több lépcsőben kell a salétromsavat adagolni, és minden adagolás és keverés után újramérni a pH-t
Pl.: 10 liter vízhez 1-2 ml-es dózisokban kell a savat adagolni, elkeverni és minden adag után mérni az aktuális állapotot. Ha elértük a kívánt pH értéket, a 10 l vízhez elhasznált sav mennyiségből kiszámolhatjuk a teljes öntözővízhez szükséges mennyiséget, amit vagy a törzsoldathoz, vagy egyenesen az öntözéshez szükséges összes vízmennyiséghez (tartályhoz, medencéhez) adagolhatunk.
Figyelem! A reakció, azaz a pH változása lassan indul be, de egy szint után robbanásszerű lehet! Ezért a kívánt érték elérése előtti szakaszban még kisebb sav adagokkal dolgozzunk.
Gyakorlati tapasztalat: az átlagos kút mélységben (25-45 m) a termesztési térségtől függően 4-8 dl salétromsav / 1000 liter víz a leggyakoribb dózis, de ettől lényegesen eltérő esetek is előfordulhatnak!
pH hatása az elem felvételére | átlagos igény | Makroelemek hatása a felvehetőségre | |||||
mikroelem | alacsony pH | mg/kg | N | P | K | Ca | toxikus |
vas | segítő | 50 | gátló | >500 | |||
réz | segítő | 07.márc | >20 | ||||
mangán | segítő | 10-50 | >500 | ||||
cink | segítő | >12 | + | gátló | >800 | ||
molibdén | gátló | 0,3-1,5 | segítő | ||||
fluor | 20 | ||||||
bór | segítő (5,5-7) | 1-70 | gátló | ||||
nikkel | 20 | <100ng | |||||
vanádium | >0,5 | >1 | |||||
ón | 10.máj | >500 |
1.: Bár nem fitotoxikus, de a magas vas szint cink hiányt okozhat!
2.: Réz többletre érzékeny bab,borsó,rizs,burgonya, réz imádó lucerna, hagyma, búza.
3.: Érzékeny növény,burgonya, zöldségfélék, bab, gyümölcsök, toleráns a rozs, gyapot.
4.: Magas cink, vas és mangánhiányt okozhat, nitrogén felvételét segíti.
5.: Nitrogén felvételt segíti, nitrogenáz enzim alkotója.
6.: Egyszikűeknél 1-6, kétszikűeknél 20-70 szükséges, míg a talajban átlagosan csak 1-5 mg/kg van felvehető formában!
7.: Ha kisebb a koncentrációja 100ng/kg-nál, csirázás gátlás tapasztalható, mert a karbamid bontást segíti.
8.: Inkább ártalmas, mint hasznos!