Takácsatkák a szóján

A közönséges takácsatkák (Tetranychus urticae) nőstényei tavasszal hálót szőnek az első táplálkozási helyen, és három napon belül petéket raknak. A tojások 3-4 nap múlva kikelnek, és 5-10 nap alatt egy lárva- és két nimfa-stádiumon mennek keresztül, mielőtt az atkák teljesen kifejlődnének. Általánosságban elmondható, hogy a közönséges takácsatka fejlődése akkor következik be, ha a hőmérséklet 12-40 °C között mozog, az optimális hőmérsékleti tartomány pedig 30-32 °C, tehát az elmúlt időszak meglehetősen kedvező volt számukra.

Tavasszal és nyáron az atkák a szél vagy az aktív mászás segítségével a szomszédos szójaföldekre vándorolnak(jellemzően „csillagszóró-szerűen” jelenik meg a betelepedés). A szétszóródó atkák a felső levelekre kúsznak, selyemszálat fonnak, amelyet a szél elkap, és addig sodródnak, amíg a selyem egy másik növényen meg nem akad. Általában a levelek alsó felén táplálkoznak és rakják le petéiket. Kezdetben a fiatalabb leveleket kedvelik, de a kialakult fertőzésekben az idősebb, alacsonyabb lombkoronájú leveleken telepednek meg először és károsítnak nagyobb mértékben.

A forró és száraz nyarak optimálisak az atkapopuláció kialakulásához a szója táblákon, különösen akkor, ha az időszak a gazdanövény szárazságstresszével párosul. A magas hőmérséklet egybeesik az atkák fejlődéséhez szükséges optimális hőmérsékleti tartományokkal. A 29 °C feletti napi átlaghőmérséklet és a száraz időjárás szintén korlátozza a Neozygites floridana, egy természetesen előforduló, atkát fertőző gomba fejlődését (2016, Buyung Hadi). A lucerna és a szójatáblák határán lévő egyéb növényzet kaszálása vagy szárazság okozta stressz az atkák tömeges vándorlását váltja ki a szántóföldre. További probléma, hogy a szárazságstressz javítja a szójabab, mint atka táplálékforrás minőségét, azaz az atkafertőzés kockázata megnő, ha a forró és száraz időjárás hosszabb ideig fennáll.

Növényzet károsítása

A közönséges takácsatkák polifág kártevő; több mint 250 gazdanövényt azonosítottak, köztük szóját, kukoricát, lucernát és szárazbabot. Az atkák úgy táplálkoznak, hogy szájszerveikkel a növények leveleit szívogatja miközben a növénybe juttatott nyálával mérgezi azt. Túlszaporodásukkor a levélzeten kívül más növényi részeket is károsít. A kilyukasztott sejtek csoportjai sárga vagy fehéres foltokként láthatók a leveleken. Ahogy a fertőzés növekszik, a pöttyök egyre jobban elterjednek a levélen, és az atkák felfelé haladnak a növényen, hogy a fiatalabb leveleket kolonizálják. Az erősen fertőzött levelek bronzszínűvé válnak, és végül megsárgulhatnak és elhalhatnak. A korai öregedés és a levélhullás a növényen alulról felfelé halad. A szójabab lombkoronáján jelentkező atkatüneteket, a sárgulást, a bronzosodást, a felgyorsult levélhullást és ritkán a növény elhalását gyakran tévesen a szárazság okozta stressznek tekintik, mivel teljesen azonos a tünete. A kár az atkafertőzés időzítésétől és súlyosságától, valamint az időjárástól függ. A szójababon az atkák okozta táplálkozási sérülés ellenőrizetlen vízveszteséget okoz, és csökkenti a levelek fotoszintetikus képességét. A késői vegetatív és korai szaporodási szakaszban jelentkező erős atkatáplálék a növényeket elsorvasztja, késlelteti az új levelek kialakulását és korlátozza a lombkorona növekedését. A generatív szakaszban fellépő intenzív atkakárosodás csökkenti a hüvelyek számát, a hüvelyenkénti magok számát, és ha folytatódik, a magok méretét. A súlyos fertőzés korai öregedéshez, a betakarítás során a hüvelyek túlzott széttöredezéséhez és akár 40-60%-os terméscsökkenéshez vezethet. A hosszan tartó aszályos körülmények csak fokozzák az atkák hatásait, és fordítva.

Az atkafertőzés jellemzően a szántóföldek széleinek közelében kezdődik. Így az atkák táplálkozásának tünetei (pettyezettség, levélelszíneződés, felgyorsult alsó levélhullás) valószínűleg a széleken lévő növényeken észlelhetők először. A felderítést a szántóföldek szélén kezdjük, különösen az állandó növényzet (út menti árkok, füves vízfolyások, vízelvezető árkok, legelők, kerítésvonalak) esetleg a lucernaföldek közelében. Húzzuk ki a növényeket, és vizsgáljuk meg a leveleket alulról felfelé. Nézzük meg a levelek alját. Használjunk kézi lencsét vagy papírlapra rázva. Vizsgáljuk meg, hogy az atkák és a tünetek milyen magasra jutottak a növényen. Ha az atkák jelenléte igazolt, folytassuk az ellenőrzést a szántóföldön. Ha az atkák jelenléte igazolt, az első megfigyelési pont előtt legalább 30,5 m távolságban haladjunk be a szántóföldre. Sétáljunk végig a szántóföldön „U” alakban, a minta mentén véletlenszerűen álljunk meg körülbelül 20 helyen, és minden megállásnál ellenőrizzünk legalább 2 növényt. Figyeljük a pettyezettséget, a levélsárgulást, a levélhullást és az atkák jelenlétét.

Értékelés: (Minnesotai Egyetem skálája alapján):

0 – Nem észleltek pókhálót, atkát vagy sérülést.

1 – Az alsó leveleken szúrás, korai sárgulás nem figyelhető meg

2 – Az alsó leveleken gyakori a szúrás, korai sárgulás nem figyelhető meg.

3 – Erős pettyezettség az alsó leveleken, némi pettyezettség a lombkorona közepén. Az atkák jelen vannak a középső lombkoronában, elszórtan a felső lombkoronában. Az alsó levelek sárgulása gyakori. Kisebb területeken az alsó levelek elvesztése.

4 – Az alsó levelek sárgulása jól látható. Gyakori a levélhullás. A középső lombkoronában gyakori a szálkásodás, a pókhálósodás és az atkák jelenléte. A felső lombkoronában atkák és kisebb pettyezettség.

5 – Az alsó levélhullás gyakori, a sárgulás vagy barnulás felfelé halad a növény középső lombkoronájában, a felső leveleken gyakori a pettyezettség és a torzulás. Az atkák nagy számban vannak jelen a középső és alsó lombkoronában.

Megjegyzés: A pókháló atkakártétel tünetei hűvösebb hőmérsékleten csökkennek. A sárgulás vagy a levélhullás sokkal kevésbé lesz kifejezett, mint magas hőmérséklet esetén. A pettyezettség és a fiziológiai károsodás azonban továbbra is jelen van.

Ha az élő atkák jelen vannak és nagy számban fordulnak elő, károsodási tüneteik az egész szójaföldön megtalálhatók, és a fertőzöttségi állapot ezen a skálán elérte a 3-as vagy magasabb értéket, alkalmazzunk atkaölő szert. Csak a tényleges levélfelület 10-15%-os csökkenése indokolja az atkaölő szeres permetezést. A károsodás nem visszafordítható, ezért fontos a középső és felső lombkorona levelek védelme. A szegélykezelés nem ajánlott, mivel az atkák valószínűleg már elterjedtek a szántóföldön, mire a szántóföld szélén súlyos tüneteket (pontszám=4 vagy 5) észlelnek.

Ha az atkák jelen vannak, de a fertőzöttség nem érte el a 3-as pontszámot, a szárazság fennállási ideje alatt 4-5 naponta vizsgáljuk meg a területet, mivel a szárazság idején a fertőzés gyorsan növekedhet.

A szántóföldön a takácsatka populációkat az időjárás, a jól öntözött szója alacsony gazdanövény, a ragadozók és egy kórokozó gomba kombinációja szabályozza. A széles spektrumú rovarölő szerek alkalmazása megzavarhatja a takácsatka populáció természetes szabályozását azáltal, hogy a ragadozókat elpusztítja, miközben a takácsatkák petéit nem érinti. Így a rovarölőszer alkalmazása a takácsatka-fertőzés gyors újbóli megjelenését idézheti elő.

A ragadozókon kívül a Neozygites floridana nevű gomba is képes megfertőzni és elpusztítani az atkákat. Ennek a kórokozónak a hatékonysága a takácsatka populációk szabályozásában az időjárástól függ. A 29,4 °C alatti hőmérséklet és a 90% feletti relatív páratartalom optimális a gomba növekedéséhez. Több egymást követő hűvös, nedves nap is növelheti a gombafertőzés valószínűségét az atkapopuláción. A hosszan tartó szárazság csökkentheti a gombainokulumot a szántóföldön.

A szójában használt kevés rovarölőszer hatékony a takácsatkák ellen. Csak a klórpirifosz(volt) és bifentrin(Talstar 10 EC, nincs már forgalomban) tartalmú termékek hatékonyak.

A szója levéltetvek elleni védekezésre széles körben használt egyéb piretroidos rovarölő szerek nem hatékonyak az atkák ellen, sőt, súlyosbíthatják az atkahelyzetet. Ezek a rovarölő szerek azonban erősen mérgezőek a természetben előforduló ragadozókra. Egyes piretroidok átmenetileg még az atkák szaporodási arányát is növelhetik. Ennek eredményeként az atkapopulációk a piretroid rovarölő szerek alkalmazása után „fellángolhatnak”. A szója levéltetű elleni permetezést követő 10-14 napon belül mindenképpen ellenőrizzük újra a szántóföldeket a takácsatkák felbukkanása szempontjából, különösen akkor, ha az időjárás kedvező az atkák populációjának felszaporodásához.

Kevés atkaölő áll hivatalosan rendelkezésre. Nagyon figyeljünk a készítmények hatásmechanizmusára. Ilyenkor nyáron imágó, lárva, nimfa és tojás is jelen van a leveleken. Egy imágók elleni növényvédőszer nem kecsegtet komoly sikerrel. Az atkaölők PH érzékenyek, a hatás érdekében ellenőrizzük a permetlevünk PH-ját.

Zoom 11 SC, Flumite 200 /szója vetőmagtermesztés/Szükséghelyzeti felhasználási engedélyek 2021.

Ortus 5 SC, Nissuron 10 WP

Ilyenkor a tripszek is megjelenhetnek a növényeken, valamint a peronoszpóra, Cercospora is jelen lehet, ha kell, végezzünk kombinált permetezést.

2021.08.03.

Vajkovics Balázs

Both Gyula