Photinia (korallberkenye) levélfoltosság Diplocarpon mespili (Entomosporium)
Írta: Kedves Imola, Both Gyula 2021.09.29.
Vas Megyei Kormányhivatal Agrárügyi Főosztály Növény- és Talajvédelmi Osztály
A kórokozó
Gombák ( 1FUNGK )
Törzs: Ascomycota ( 1ASCOP )
Altörzs Pezizomycotina ( 1PEZIQ )
Osztály: Leotiomycetes ( 1LETOC )
Rend: Helotiales ( 1HELOO )
Család: Dermateaceae ( 1DERMF )
Nemzetség: Diplocarpon ( 1DIPCG )
Faj: Diplocarpon mespili ( DIPCMA )
A Diplocarpon mespili egy ascomycetes gomba, amelynek ivartalan alakja a Coelomycetes tagja. A Diplocarpon mespili (syn. Diplocarpon maculatum, Diplocarpon soraueri, Entomopeziza mespili, Entomopeziza soraueri, Entomosporium maculatum, Entomosporium mespili, Fabraea maculata ) konídiumokat termel az acervulusoknak nevezett termőtestekben. A konídiumok 4 vagy 5 sejtűek. A konídiumsejteknek olyan függelékei vannak, amelyek mikroszkopikus rovarokhoz hasonlítanak, ezért a nemzetség egyik szinonimája, az Entomosporium. Az acervulusok kör alakúak vagy szabálytalanok, átmérőjük akár 200 µm is lehet. A konídiumok egy nagyobb bazális sejtből, egy felső sejtből és 2 vagy több kisebb, oldalsó, hialin sejtből állnak, amelyek keresztmintát képeznek. A csúcssejt gömb alakú, tompa csúccsal; a bazális sejt rövid hengeres, csonka bázissal; és az oldalsó sejtek gömb alakúak. Az apikális és az oldalsó sejtek mindegyike egyetlen, sejtes, el nem ágazó, hajlékony függelékkel rendelkezik. A konídiumok összességében 15-22,5 µm x 5,5-9,5 µm; az oldalsó sejtek 4-7 µm hosszúak; A függelékek 7-15,5 µm hosszúak. A gomba szexuális stádiumában, amelyről északi éghajlaton számoltak be, apothecium termőtestek keletkeznek, amelyek hialin, 2-sejtes aszkospórákat termelnek. (Mary Ann Hansen, Virginia Tech).
- számú ábra: az ácervulus metszeti képe 2. számú ábra: az entomosporium jellegzetes képe
Fotók: Mary Ann Hansen, (Virginia Tech)
1-2-3. számú fénykép: A Diplocarpon mespili „entomospórium” típusú konídiumai
Fotók: Kedves Imola
Tünetek:
A tünetek először a fertőzés után 10–14 nappal jelentkeznek a legalacsonyabb ágak új növekedésén, és fokozatosan felfelé terjednek.
A Photinia (korallberkenye) levélfoltjai kezdetben apró, enyhén kiemelkedő pontokként jelennek meg a levél mindkét felületén. Az idősebb foltok középpontja kissé nyomott, emelt szélekkel. A P. x fraseri fiatalkori, vöröses lombozatán a gomba apró, kör alakú levélfoltjai sötétebb vörösek, mint a környező egészséges szövetek. Az idősebb, akár 3-4 mm átmérőjű nekrotikus foltok hamuszürke közepe és sötétlila szegélyei határozatlan, világosabb lilás glóriával vannak körülvéve. A nekrotikus foltok középpontja apró fekete foltokkal tarkított, amelyek a gomba acervulusai. A levélfoltok súlyos fertőzések esetén gyakran összeolvadnak, és nagy, foltos területeket képeznek. A fertőzés leginkább a levéllemezre korlátozódik, de esetenként foltok jelenhetnek meg a levélnyélen és a fiatal hajtásokon. A súlyos fertőzések idő előtti lombhullást okoznak.
A rózsa diplokarponos levélfoltossága (csillag foltossága) – Diplocarpon rosae hasonló tüneteket mutat.
4. számú fénykép: tünetek a korallberkenye levelén
5-6-7. számú fénykép: tünetek a korallberkenye levelén
8-9-10-11. számú fénykép: a levéltünetek kinagyítva
Fotók: Both Gyula
Életmód:
A gomba micéliummal telel át az előző év lehullott, fertőzött levelein és a növényi maradványokon. Tél végén vagy tavasszal a gomba konídiumokat termel, amelyeket a szél és a fröccsenő víz az egészséges szövetekhez visz. A fertőzés leggyakrabban az alsó levélfelületen jelentkezik. A tünetek először 10-14 nappal a fertőzés után jelennek meg a legalsó ágak új növekedésén, és fokozatosan felfelé terjednek. A konídium termelés másodlagos ciklusai nyár elején kezdődnek, és egész évben folytatódhatnak az enyhe éghajlatú területeken. A gomba elsősorban a fiatal, új növekedést fertőzi; az idősebb levelek ellenállnak a fertőzésnek. Enyhe, nedves nyár, a levegő hőmérséklete 15-25˚C és a 9-12 órás levélnedvesség a betegségnek kedvez. A levélfoltosodás és a lombvesztés egyaránt súlyos lehet nedves évszakokban. Az északi területeken beszámoltak a gomba szexuális stádiumának (apothecium) termeléséről a lehullott leveleken, de szerepe a betegség kialakulásában és a gomba szaporodásában nem ismert.
Földrajzi elterjedés
3.számú ábra: a Diplocarpon mespili európai elterjedés
| Az Egyesült Államokban a legtöbb államban, ahol a fotiniát termesztik. Kanadában, az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Németországban, Romániában, Ausztriában, Olaszországban, Oroszországban, Japánban, Malawiban, Kenyában, Cipruson, Zimbabwében, Indiában, Új -Zélandon és Ausztráliában is beszámoltak róla. |
Gazdanövények:
Photinia serrulata, Photinia glabra, Photinia × fraseri.
A fotiniák közül a Photinia X fraseri a legérzékenyebb a betegségre, és egyetlen fajta sem mutatkozott rezisztensnek. A japán fotinia ( P. glabra ) kevésbé érzékeny.
A Diplocarpon mespili a Rosaceae család Pomoideae alcsaládjának más gazdáit is megfertőzi, beleértve: Amelanchier , Aronia , Chaenomeles , Cotoneaster , Crataegus , Cydonia , Eriobotrya , Heteromeles , Malus , Mespilus , Pyracantha, Pyrus , Rhaphiolepis és Sorbus .
Synonym néven ismerjük mint Entomosporium maculatum a körtén.
Védekezés
Télen gyűjtsük össze és távolítsuk el a lehullott leveleket. Kerüljük a gyakori metszést és a nyári műtrágyázást. A felső öntözés a spórákat terjeszti. A faiskolai termelésben csak a betegségmentes növényekről szedjünk dugványokat.
Megelőző gombaölő szeres kezeléseket használjunk, de rendszeresen, általában 10-14 naponként ismételjük. Fontos az őszi megelőző védekezés.
Hatékony növényvédőszerek: propikonazol, cipokonazol, pirimetanil, triadimefon, klórtalonil, réz, miklobutanil, penkonazol . Rotáljuk a növényvédő szereket, és használjunk tapadószert, és felületi feszültség csökkentőket pl. Silwet Star-t.
