A repceszár-ormányos, a nagy repceormányos, és egyéb repcekártevők csapdázása
Az elmúlt évekhez képest erősebb fagyok (több alkalommal is -15 – -17 °C minimum hőmérsékletek) sem okoztak számottevő mortalitást az áttelelő kártevőpopulációban. A hótakaró mint védőréteg ebben az időszakban megakadályozta a talajok átfagyását. Bár ilyen hideget régen tapasztaltunk, mivel mindez nem tartósan állt fenn, nem tudta csökkenteni érdemben a kártevők populációját.
Az őszi káposztarepce területek nagyobb része jelenleg átlagos-átlagosnál fejlettebb állományúnak tekinthető. A gyengébb állományok elsősorban az őszi repcebolha kártétel következtében alakultak ki, esetenként a repcebolha mellett a mezei pockok, valamint a kis káposztalégy lárváinak kártétele is észlelhető.
Idén először a 2026. február második dekádjában tapasztalt felmelegedés csalogatta elő a repceszár-ormányosokat, csapdáink február 13-án fogták az első egyedeket. Majd a lehűlést és a havazást követően ezen a héten (február 24-től) ismételt betelepedésüket (Szombathely, Tanakajd, Nemeskolta, Rum, Hegyfalu) tapasztaljuk. Egy-egy sárga tálban általában többszáz (200-1500 db) egyedet is észleltünk, mindez sokszorosa a kártételi küszöbértéknek!
A nagy repceormányos imágóit egyelőre minimális mennyiségben, kártételi küszöbérték alatti egyedszámban csapdáztuk.
A következő napok várható hőmérsékleti viszonyai alapján további betelepedésükre is számíthatunk!
A védekezések helyenként már megindultak és megtörténtek, illetve a felkészülés a védekezésre az érintett táblák kapcsán már megkezdődött.
Fontos azonban kiemelni, hogy a védekezési döntéseket táblaszinten érdemes meghozni, a betelepedett kártevők létszámának függvényében.
A repce szárba indulása előtt a szárkártevők repceszár-ormányos (Ceutorhynchus pallidactylus) és nagy repceormányos (Ceutorhynchus napi) megjelenésének és rajzásdinamikájának nyomon követésére az állomány magasságába kihelyezett sárga ragacsos lapokat és/vagy sárga vizes tálakat javasoljuk. A csapdák ürítése hetenként 2 alkalommal ajánlott. Ez elsősorban a nagy repceormányos miatt fontos, mivel a tömeges megjelenésük után viszonylag gyorsan megkezdődhet a tömeges tojásrakás is. Hatékonyan védekezni csak a tömeges tojásrakás előtt lehetséges, hiszen a szárban és a levélnyélben lévő tojások és lárvák ellen nem igazán hatnak a készítmények.
Tapasztalatok alapján a kártevők elleni védekezési küszöbértékként minimum 10 nagy repceormányos /csapda/3 nap, valamint mintegy 15 repceszár-ormányos /csapda/3 nap az irányadó.
A nagy repceormányos kártétele a száron később már messziről is látványos:
Peterakása helyén a szár először néhány cm hosszan felreped, majd megindul a szár deformálódása, csavarodása, végül pedig a szár felhasad. A gombabetegségek (pl. fómás levélfoltosság és szárrák) könnyen megtelepszenek a nyílt sebeken és sérüléseken. Az eddigi tapasztalatokat figyelembe véve a nagy repceormányos veszélyesebb, mint a repceszár-ormányos.
Szombathely, 2026.02.26.
Farkas István/Kovács Róbert
növényvédelmi szakügyintéző
Vas Vármegyei Kormányhivatal
Növény-és Talajvédelmi Osztály
Fotók: Kovács Róbert
