Kétszárnyú aktualitások a gyümölcsösökben -Dóber János
Az utóbbi napokban két, nem régóta jelenlévő kártevő borzolja a kedélyeket a gyümölcstermesztők körében: megjelentek a foltosszárnyú muslica első imágói, a dióburoklégy pedig a rajzás csúcsán van.
Foltosszárnyú muslica (Drosophila suzukii Matsumura)
A mindenki által jól ismert ecetmuslica közeli rokona, amelyet a távol-keletről hurcoltak be. Európa szerte elterjedt, Magyarországon 2012-ben találták meg először a Táskai pihenőhelyen. A nemzetségbe tartozó legtöbb fajtól a nőstények fűrészes tojócsöve különbözteti meg, amivel a többi muslica fajjal ellentétben ép, érőfélben lévő gyümölcsökbe tudja helyezni a tojásait. A károsított gyümölcsök a nyüvek táplálkozása és gombás felülfertőződés miatt elfolyósodnak, fogyasztásra alkalmatlanná válnak.
Legszembetűnőbb, szabad szemmel is látható határozóbélyege a szárnyon lévő 1-1 fekete folt (1. kép), ami azonban a nőstények, és a frissen kikelt néhány órás/napos hímek esetében hiányzik.
- 1. kép suzukii hím (saját fotó)
Egy extrém polifág gyümölcskártevőről van szó, ami minden a rajzása alatt érő gyümölcsöt képes károsítani, azonban a legérzékenyebb károkat a bogyós gyümölcsűek esetében okoz, ahol a vékony gyümölcshéjat könnyedén át tudja szakítani. A bodza, feketeszeder, kései málna esetében csaknem 100%-os is lehet a kár. Ausztriában leírták már szőlőről is, Magyarországon ebből a növényből még nem sikerült kinevelni. A szamóca, korai málna, cseresznye, meggy esetén a rajzás ideje miatt egyfajta álrezisztenciáról beszélhetünk.
Szignalizálására vörösboros almaecet csapdázással van lehetőség, akár méhkiszűrős varsacsapda, akár kilyukasztott PET palack segítségével. Csapdáink az első imágókat augusztus 3.-án mutatták, egy horvátzsidányi bodza ültetvényben, egyelőre alacsony számban. A védekezést az említett érzékeny kultúrákban engedélyezett kevés hatóanyag, és az érés közelsége erősen megnehezíti. A hatékonyságot az egyszerű permetezés helyett hidegköd-képzéssel növelni lehet, de kielégítő eredményre sajnos így sem számíthatunk.
Dióburoklégy (Rhagoletis completa Cresson)
Ez a kártevő 2011-ben jelent meg az országban, éppen Vas megyében, egyedszáma a mai napig itt az egyik legmagasabb.
A cseresznye- és meggyültetvényekben eddig is károsító Rhagoletis fajok közeli rokona, azoktól azonban könnyen elkülöníthető a test sárgásbarna színe, és az eltérő szárnymintázat alapján. A rajzás elején, főleg kiskerti körülmények között akár több fúrólégy fajjal is találkozhatunk a csapdákban.
Az előző kártevővel ellentétben egy monofág állatról van szó. Tojásait a dióburok héja alá teszi, ebben fejlődnek ki a nyüvek, amik aztán a talajra hullva bábozódnak és áttelelnek. A rágás nyomán a dióburok feketedik, rászárad a héjra. A sebzés nyomán gombás és bakteriális felülfertőződés is kialakulhat, valamint gyakran figyelhető meg a dióburok-gabonalégy (Polyodaspis ruficornis) tojásrakása is, amelyek tovább súlyosbítják a kárt.
Szignalizálására csalogatóanyaggal kiegészített sárga, vagy sárgászöld ragacslappal van lehetőség (2. kép). Az idei évben a megyében igen eltérő mértékben találkozunk a kártevővel: ahol tavaly megfázott a diótermés (pl. Keléd környékén), ott idén alig-alig találkozunk vele, más helyeken (pl. Sótonyban) óriási egyedszámban rajzik (3. kép).
- 2. kép completa imágók a ragacslapon (saját fotó)
- 3. kép A dióburoklégy rajzása Sótonyban
A védekezéshez rendelkezésre állnak készítmények, azonban a diófák nagy méretéből adódóan nem könnyű kivitelezni a permetezést.
Dóber János
növényvédelmi mikológus
