Megjelent az országban a boglárkacserje levél-, és szárfoltosodása Dóber János növényvédelmi mikológus
Megjelent az országban a boglárkacserje levél-, és szárfoltosodása
A Japánban és Kínában őshonos boglárkacserje (Kerria japonica) a házikertek, közterületek kedvelt, jól ismert dísznövénye. Népszerűségében az is szerepet játszik, hogy szépsége mellett általánosságban azt tartják róla, hogy kevés gondozással is beéri, növényvédelmet gyakorlatilag nem igényel. Ez azonban most úgy tűnik, hogy változni fog, ugyanis ez év őszén Vas megyében megtaláltuk a Kerria levél-, és szárfoltosodását előidéző Blumeriella kerriae tüneteit. Lássuk hát, hogy mit is lehet tudni erről a kórokozóról!
A gomba ivartalan alakját, a Cylindrosporium kerriae-t éppen 100 évvel ezelőtt az Amerikai Egyesült Államokban írták le, a keleti partvidéken jelentős betegségnek számít. Európában egyelőre szórványosan fordul elő. Az angliai Nyugat-Yorkshire-ben 2014 szeptemberén találták meg először egy kertben, ott azóta 12 dokumentált előfordulási helye van. Németországban ebben az évben figyelték meg először.
A betegség legszembetűnőbb tünetei a levél színén és fonákán, majd a száron is megjelenő vöröses, később barnuló, 1-4 mm átmérőjű, elmosódó határú, szabálytalan alakú foltok, amelyek aztán össze is folyhatnak (1. és 2. ábra). Erős fertőzés esetén lombhullást, szárölelő foltok kialakulása esetén pedig a folt feletti szárrész egészének pusztulását okozhatja.
- ábra: Szurokszínű folt a száron (Fotó: Both Gyula) 2. ábra: Levélfoltok (saját fotó)
Nedves, meleg időjárás mellett a foltok közepén jelennek meg a fehéres színű acervuluszok (3. ábra), amelyekben rövid fialidokon többsejtű, fonál alakú, színtelen konídiumok tömegei képződnek, melyek átlagos mérete 4*60µm (4. ábra). A faj esetében előfordul mikrokonídium képzés is. Az ivaros termőtest, a tál alakú apotécium jelenlétét Európában még nem figyelték meg. A kórokozó az ősszel lehullott levelekben, valamint a száron maradó foltokban és rákos sebekben képes fennmaradni, majd tavasszal újra fertőzni. Genetikai kutatások szerint a legközelebbi rokona a cseresznyén és meggyen levélfoltosságot okozó Blumeriella jaapi, de a Blumeriella kerriae a boglárkacserjén kívül nem képes más növényt megfertőzni.
- ábra: Szárfolton fejlődő acervuluszok (Saját fotó) 4. ábra: Konídiumok fénymikroszkópos képe (saját fotó)
Az ellene való védekezésre a különböző országok szakirodalmai fungicidhasználat tekintetében részben eltérnek egymástól, azonban abban mind egyetértenek, hogy a betegséget csak integrált szemlélettel lehet leküzdeni. Az óriási mennyiségű spóraképzés miatt a pusztán kémiai védelem nem vezet eredményre. Kiemelt fontosságú az avar begyűjtése és megsemmisítése, valamint a károsodott vesszők eltávolítása. Ha a betegség fellép a növényen, mindenképp érdemes drasztikusan visszakurtítani, majd ezután az új, egészséges növedéket megelőző jelleggel gombaölő szerrel kezelni.
Szabadforgalmú készítmények közül amerikai források a bordói levet, illetve más réztartalmú szereket említik. A kiskert-tulajdonosok ezen felül Dithane M 45, Topas 100 EC és Saprol Rózsa fungicideket használhatják az előírt dózisban.
Német szakirodalom elsősorban a miklobutalin hatóanyagú Systhane 20 EW-t javasolja. II. forgalmi kategóriás készítmények közül még a meggy levélfoltosság esetén hatékony (és dísznövényekben is engedélyezett) Antracol 70 WG és Folicur Solo használata javasolható. A német szakirodalom említi még a foltbetegségek esetén általában jó hatékonyságú klórtalonil hatóanyagot, azonban Magyarországon ilyen hatóanyagú gombaölő szer dísznövények kezelésére nem rendelkezik engedélyokirattal.
Dóber János
növényvédelmi mikológus
Vas Megyei Kormányhivatal, SZJH, AKF, Növény és Talajvédelmi Osztály
