SZÁMVITELI POLITIKA

Mellékeltek:

Leltárkészítési és leltározási szabályzat

Értékelési szabályzat

Pénzkezelési szabályzat

Bizonylati rend

Selejtezési szabályzat

Számlarend

Kecskemét, 2015. ………………….

Dr. Tarcali Gábor

elnök

SZÁMVITELI POLITIKA

I.       Bevezetés

II.      Általános szabályok

                   jogszabályi környezet

                   speciális előírások

                   számviteli politika hatályossága, tartalmának módosítása és annak hatásköri jogosultságai

                   számlarend, számlatükör

                   ügyvezetői felelősség

III.    Éves beszámoló

                   az éves beszámoló elkészítési kötelezettsége, letétbehelyezése, közzététele

                   a választott éves beszámoló formája

                   az éves beszámoló típusok közötti váltás

                   az eredmény-kimutatás formája

                   a mérlegkészítés időpontja

                   hitelesítés (könyvvizsgálat), jóváhagyás, korrekciók

                   az éves beszámoló elfogadása

IV.    Számviteli alapelvek és a könyvvezetés módja

                   a könyvvezetés módja

könyvviteli zárlat(ok) időpontjai, jelentési kötelezettség és ahhoz kapcsolódó számviteli feladatok

                   a számviteli alapelvek és értelmezésük

V.      Számviteli definíciók, fogalmi magyarázatok, választott elszámolási módok

                   a tartósság értelmezése

                   a külföldi fizetőeszközre vonatkozó követelések és kötelezettségek elszámolása

                   a jelentős hiba mértéke

VI.    Az egyes számlaosztályokkal kapcsolatos könyvvezetési sajátosságok, és választott módszerek

                   a részletes szabályozás korlátja a számviteli politikában

                   a befektetett eszközök besorolása

                   térítésmentesen átvett befektetett eszközök

                   a maradványérték, és a jelentősség behatárolása

                   amortizációs politika

                   értékhelyesbítés elszámolása

                   kisösszegű követelés, kötelezettség minősítési elvei

                   aktív és passzív időbeli elhatárolások elszámolása

                   a behajthatatlan követelés kritériumai

                   rendkívüli események köre

                   az értékvesztés esetei

I.         Bevezetés

A nemzetközi számviteli elvekkel összhangban lévő a számvitelről szóló többször módosított 2000. évi C. törvény (továbbiakban Sztv.) alapján a Kamara számviteli politikáját, a tartalom szerinti bontásban a mai naptól a jelen utasítás szerint szabályozza.

A számviteli politika fogalmába tartozik a számviteli elvek, értékelési módszerek, eljárások alkalmazása, melyeket a cég vezetése érvényesít az éves beszámoló elkészítése és bemutatása során. A számviteli politika keretében írásban rögzítjük azokat a vállalkozásunkra jellemző szabályokat, előírásokat, módszereket, amelyekkel meghatározzuk, hogy mit tekintünk a számviteli elszámolás, az értékelés szempontjából lényegesnek, jelentősnek, nem lényegesnek, nem jelentősnek, továbbá meghatározzuk azt is, hogy a törvényben biztosított választási, minősítési lehetőségek közül melyeket, milyen feltételek fennállása esetén alkalmazunk, az alkalmazott gyakorlatot milyen okok miatt kell megváltoztatnunk.

A számviteli politika kialakításához nagyon fontos a számviteli törvény – azon belül a számviteli alapelvek – ismerete. A helyes számviteli politika kialakítása nem nélkülözheti a vállalkozás teljes áttekintő ismeretét sem (tevékenység, felszereltségi körülmények, piaci pozíciók, üzleti tervek, üzleti kapcsolatok stb.). A számviteli politika biztosítja azon szabályok (módszerek) végrehajtását, melyek során alakítható a vállalkozás bemutatásának információs rendszere. Ennek végeredményben a beszámolón keresztül megbízható és valós képet kell mutatni a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről, annak változásáról.

A számviteli politika szerves és annak elválaszthatatlan részét képezi:

•    az Eszközök és források leltárkészítési és leltározási szabályzata

•    az Eszközök és források értékelési szabályzata

•    a Pénzkezelési szabályzat

•    a Bizonylati rend (kiegészítésül)

•    a Számlarend.

II.        Általános szabályok

A jogszabályi környezetet az Sztv., illetve a Ptk. (2013. évi V. törvény) jelenti. Ide tartoznak még mindazok a Kormányrendeletek, Pénzügyminiszteri rendeletek, adózást érintő törvények, NAV iránymutatások, stb. amelyek felhatalmazás alapján hatályos iránymutatást és szabályt közölnek a számviteli feladatok bármely területével kapcsolatban. Ezen jogszabályok bármely – a számviteli politikát is érintő – változása esetén a számviteli politikát módosítani kell, időközben az új jogszabályi előírások szerint kell eljárni.

A Kamara tevékenységét szabályozó jogszabályi rendelkezések betartását, ezen számviteli politika is előírja, ezért a számviteli politika alátámasztja és kiegészíti, de nem alakítja át a jogi rendelkezéseket. A jogszabályi választás, illetve a nem szabályozott kérdésben, a számviteli politikában megfogalmazottak az irányadók. Egyes jogszabályok változása esetén a számviteli politikában említett helyeken automatikusan az új, irányadó jogszabályt kell érteni.

A számviteli politika személyi hatálya kiterjed a Kamara összes alkalmazottjára és tagjára. Bármely olyan feladat elvégzése, amelyet a számviteli politika is szabályoz, annak megismerését feltételezi, így az ilyen munkát végző alkalmazott, vagy tag munkaköri leírásának automatikus tartalma a számviteli politika megismerése. A megismertetést dokumentálni kell. A számviteli politika időbeni hatálya az eredeti szabályzat első módosításáig terjed. Ezt követően a számviteli politika már csak a kiegészítő módosítással együtt érvényes. A módosításnál a számviteli politika eredeti szövegezésébe a módosítást nem szükséges egységes szerkezetbe foglalni.

A számlarend olyan nyilvántartás, amely biztosítja az éves beszámoló a könyvvezetés alapján történő elkészítését. A számlarend egyrészről a főkönyvi számlák olyan listája, amely egyértelmű megnevezéseket tartalmaz, ezzel definiálva a számla tartalmát. Másrészről a mellékletben található szabályozás számlatükörrel egységes harmonikus szabályozási rendszere.

A Sztv. szerinti önköltségszámítás elvégzése alól mentesül a Kamara mivel a törvényben megadott küszöbértékeket nem éri el. A számviteli politika ezért ilyen szabályzatot nem tartalmaz. Az önköltségszámítás bármely, a hatályos Sztv. szerinti érték elérésekor a számviteli politikát – az önköltségszámítási szabályzat felvétele miatt – módosítani kell.

Az ügyvezető felel a számviteli politika fellelhetőségéért, betartásáért, ellenőrzéséért és a módosítási feltételek követéséért. A követésre vonatkozó javaslat tételt a Sztv. szerint a vállalkozásnál számára számviteli szolgáltatást nyújtó személy végzi el.

III.      Éves beszámoló

A Kamarának az Sztv. szerint rögzítenie kell könyveiben mindazokat a gazdasági eseményeket, amelyek eszközeire, forrásaira, illetve tárgyévi eredményére hatást gyakorolnak. A Kamarának bejegyzése előtt éves beszámolót készítenie nem kell, így adó bevallásait könyvviteli zárlata alapján köteles összeállítani. A Kamara cégbejegyzéséig nem készíti el éves beszámolóját, csak az azt követő 90 napon belül. Az első beszámoló közzétételét és letétbe helyezését a 90 nap letelte előtt el kell végezni. A közzétételt az Igazságügyi Minisztérium Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálatához kell teljesíteni. A Ptk. szerinti mérleg és vagyonkimutatás elkészítését a számviteli politika az éves beszámoló elkészítéséhez köti.

Az éves beszámoló típusa – az Sztv. alapján – változhat a könyvvezetés módjának, a Kamara tevékenységének és méreteinek függvényében. A vállalkozás választott éves beszámolójának formájaBeszámoló. Ahol a számviteli politika éves beszámolót említ, ott ezt a beszámolót kell érteni.

Az eredménykimutatás választott formája az „A” típusú, azaz Összköltség eljárással készített eredménykimutatás. A vállalkozás nem él a Sztv. által biztosított összevonási, részletezési lehetőségekkel, azaz mérlegében, eredmény kimutatásában sorokat nem von össze, új sorokat nem szerepeltet

A vállalkozás üzleti éve a naptári év, hossza 12 hónap, fordulónapja december 31. A mérlegkészítés időpontjáig megismert gazdasági eseményeket az éves beszámoló tartalmazza. A mérlegkészítést követően felmerült minden olyan információ, amely az éves beszámolót érinti, úgy kell tekinteni, mint a tárgyévet követően felmerült gazdasági esemény. Nem tartozhat ide az önellenőrzés vagy ellenőrzés során feltárt jelentős eltérés, vagy a káresemény. A (könyvvizsgálói által záradékolt) éves beszámolót a mérlegkészítés időpontját követő 60 napon belül (a fordulónapot követő 150 nap letelte előtt) fel kell terjeszteni elfogadásra, vagyis az ügyvezetőnek át kell adni, aki azt az átvételkor aláírásával hitelesíti, abban az esetben, ha könyvvizsgálatra kötelezett a vállalkozás.

Az éves beszámoló elfogadása kizárólag a Kamara legfőbb döntéshozó szerve (taggyűlés. közgyűlés) feladata. Amennyiben erre a mérlegkészítést követően mégsem kerülne sor, úgy az első lehetséges alkalommal a döntéshozó szerv ülésének napirendjére tűzi. A még el nem fogadott beszámolót az ügyvezetés (ügyvezető, stb.) hagyja jóvá.

IV.    Számviteli alapelvek és a könyvvezetés módja

A Kamara kettős könyvvitelt vezet. A költségelszámolás a költségnemek szerinti kimutatásban történik, az 5-ös számlaosztályban, a 6-7. számlaosztályt nem használják.

Könyvviteli zárlatot a Kamara csak fordulónappal (december 31.) végez. Az esetleges évközi nem mérlegszintű kimutatások készítésénél a jelentéseken fel kell tüntetni: „az adatok csak tájékoztató jellegűek, mivel mérlegszintű zárás nem történt”. A zárlati munka folyamán a folyamatos könyvelés teljessé tétele érdekében kiegészítő, helyesbítő, egyeztető könyveléseket végez, egyezteti a főkönyvet az analitikával.

A vállalkozás folytatásának elve szerint a beszámoló összeállításánál abból kell kiindulni, hogy a Kamara folytatni tudja, és folytatni kívánja tevékenységét. Amennyiben a legfőbb döntéshozó szerv végelszámolást rendel el, vagy a Kamara csőd- vagy felszámolási eljárás alá kerül, úgy az itt alkalmazott számviteli szabályokat csak a részben, az így irányadó más jogszabályok szerint értelmezhetők.

A teljesség elve az jelenti, hogy a tárgyévi gazdasági események rögzítésén kívül könyvelni kell a december 31. és a mérlegkészítés közötti időszakban ismertté vált azon gazdasági eseményeket is, melyek a tárgyévre hatást gyakorolnak (függetlenül a pénzügyi kiegyenlítéstől).

A valódiság elve szerint a könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek, a valóságban is mePtkalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenniük. Ez azt jelenti, hogy könyvelni csak az alapbizonylat (számla, szerződés, kivonat, stb.) tartalma alapján lehet.

A világosság elve kimondja, hogy a könyvvezetést és a beszámolót áttekinthetően, és a(z) Sztv.-nek megfelelően rendezett formában kell elkészíteni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a számlatükröt úgy kell megszerkeszteni, hogy annak alapján a beszámoló nyomtatványa kitölthető legyen.

A következetesség elve szerint a beszámoló tartalma és formája, valamint a könyvvezetés tekintetében az állandóságot és az összehasonlíthatóságot biztosítani kell. A Kamara betartja a beszámolókészítés formáit.

A folytonosság elve szerint a könyvviteli zárlatkor a záró értékeknek meg kell egyeznie az következő időszaki nyitó adatokkal. Az értékelési elveket csak az Sztv.-ben meghatározott szabályok szerint lehet változtatni.

Az összemérés elve szerint a pénzügyi teljesítéstől függetlenül az adott gazdasági évre vonatkozó összes bevételt és ráfordítást el kell számolni. Az összemérés elve alapján minden tárgyévre járó bevételt (tárgyévben történt teljesítés, vagy részteljesítés, vagy szerződés alapján), és a tárgyévet terhelő költséget, ráfordítást (mérlegkészítésig beérkezett, de tárgyévi teljesítést mutató, vagy jelentő számla) ki kell mutatni. Hasonlóképpen nem szabad bevételként kimutatni a következő évre jutó bevételeket és az elszámolt, de következő évet terhelő költségeket. A tárgyévre jutó bevételeket és az előre elszámolt jövő évi költségeket az aktív időbeli elhatárolások, a következő évre járó bevételeket és a tárgyévet terhelő költségeket pedig passzív időbeli elhatárolásként kell kimutatni.

Az óvatosság elve alapján nem lehet eredményt kimutatni, ha az árbevétel, árfolyamnyereség realizálása bizonytalan.

Bruttó elszámolás elve szerint a bevételek és a költségek, illetve a követelések és a kötelezettségek egymással szemben nem számolhatóak el. Ez azonban nem zárja ki, a gazdasági események külön-külön történő rögzítése után a kompenzálás lehetőségét, amennyiben az üzleti partner vevője és szállítója is a Kamarának.

Egyedi értékelés elve alapján az eszközöket és a kötelezettségeket a könyvvezetés és a beszámoló elkészítése során egyedileg kell rögzíteni és értékelni. Az értékelések módszertanát, időpontjait az értékelési szabályzat tartalmazza.

Az időbeli elhatárolás elve kimondja, hogy a két vagy több évet érintő gazdasági események kihatásait az adott időszak bevételei és költségei között olyan arányban kell elszámolni, ahogyan az alapul szolgáló időszak és az elszámolási időszak között megoszlik. Ez azt jelenti, hogy a bevételt, illetve ráfordítást annyi évre kell elosztani, ahány évre a szerződés szól. Aktív időbeli elhatárolásként kell kimutatni a kamatbevételekkel szemben a névérték alatt vásárolt diszkont értékpapírok névértéke és vételára közötti különbözet adott évre, időarányosan járó összegét mindaddig, amíg ezen értékpapírokat nem értékesítik, nem váltják be, a könyvekből nem vezetik ki.

A tartalom elsődlegessége a formával szembeni elv azt jelenti, hogy a Kamara szerződéseinek közgazdasági tartalma a meghatározó, a jogi tartalom másodlagos szerepet tölt be a gazdasági események könyvekben való rögzítése szempontjából. Például a szolgáltatáscsere ÁFA köteles, nem kompenzálható gazdasági esemény, külön-külön számlázandó.

A lényegesség elve szerint lényegesnek minősül a beszámoló szempontjából minden olyan információ, amelynek elhagyása vagy téves bemutatása befolyásolja a beszámoló adatait felhasználók döntéseit. A megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló hiba minden olyan tétel, amely a saját tőke értékét 20%-kal megváltoztatja.

A költség-haszon összevetésének elve alapján a beszámolóban nyilvánosságra hozott információk hasznosíthatósága álljon arányban az információk előállításának költségével.

V.      Számviteli definíciók, fogalmi magyarázatok

Az értékelési módszereknél alkalmazott, adott mérlegtételre vonatkozó jelentős minősítéseket az egyes mérlegtételek mellett kell rögzíteni. Tartósság alatt a vállalkozás az egy éven túl jelentkező, állandó, szigorúan csökkenő trendet mutató folyamatokat érti, függetlenül attól, hogy az adott eszköz mióta szerepel a könyveiben. Az értékelés szempontjából a homogén eszközöket a vállalkozás egy egységnek kezeli, és egy egységre vetítve értelmezi az adott mérlegtételnél rögzített értékelési feltételeket. A mérlegsor alatt a római betűs sorokat, mérlegtétel alatt az arab számos sorokat kell érteni.A devizás eszközöket és forrásokat egységes árfolyam-értékelési szempontok szerint értékeljük, a MNB által meghatározott középárfolyamon számítjuk át forintra. Az értékelés alapja a mérlegsoron történő változás keletkezése (követelés, kötelezettség keletkezése). A barter ügyleteket az első ügylet választott árfolyamán, az adott és kapott előlegeket a pénzmozgás napján érvényes árfolyamon értékeljük.

Jelentős összegű a hiba, ha a hiba feltárásának évében, a különböző ellenőrzések során, egy adott üzleti évet érintően (évenként külön-külön) feltárt hibák és hibahatások – eredményt, saját tőkét növelő-csökkentő – értékének együttes (előjeltől független) összege meghaladja az ellenőrzött üzleti év mérleg-főösszegének 2%-át, vagy 500.000 eFt-ot.

VI.    Az egyes számlaosztályokkal kapcsolatos könyvvezetési sajátosságok, és választott módszerek

A számviteli politika nem szabályozza a Sztv. szerint már részletesen körülírt, választási lehetőséget nem tartalmazó elszámolás, értékelési kérdéseket.

A befektetett eszközök közé csak azok az eszközök kerülnek, amelyek egy éven túl szolgálják a Kamarát. A kisértékű eszközöket azonnal el kell számolni a költségnemek között, a beruházások számla érintése nélkül és bruttó értéküket és az értékcsökkenést egymással szemben, összesítve kell kimutatni az év végén. Kisértékű a – a Sztv. szerint – az általános forgalmi adót nem tartalmazó 100.000 Ft beszerzési értékű befektetett eszköz.

A térítésmentesen átvett eszközöket – ideértve a forgalomképes immateriális javakat is – ugyanazzal az értékkel kell a mérlegben kimutatni, mint amin az átadó mérlegében szerepel. Ennek hiányában forgalmi, piaci érték szerint kell szerepeltetni.

A befektetett eszközöknél jelentős

• a piaci és könyvi érték közötti különbség, ha a piaci érték 20%-kal tér el a könyvi értéktől és több, mint 500 eFt.
• a maradványérték, ha értéke nagyobb az eredeti bekerülési érték 20%-nál, és 500 eFt-nál.
• a terven felüli értékcsökkenés, ha a mérlegsort 20%-kal módosítja és meghaladja az 500 eFt-ot.

A befektetett eszközöknél lényeges

• a mérlegsor 20%-ának értékét képező 500 eFt-nál nagyobb értékű eszköz.
• minden egyedileg lényegesnek minősített eszköz.

A maradványérték a rendeltetésszerű használatbavétel, az üzembe helyezés időpontjában – a rendelkezésre álló információk alapján, a hasznos élettartam függvényében – az eszköz meghatározott, a hasznos élettartam végén várhatóan realizálható értéke. A számítási módszere egyszerűsített, vagy számításos. Egyszerűsített a módszer, ha a tárgyi eszköz bruttó értékének 10%-kénti lépésben megállapított értékrészének 100 eFt-ra kerekített összege kerül maradványértékként kimutatásra. Számításos módszer: a növekvő tagú örökjáradék, illetve a jelenérték-számítás kiosztható kötelezettséggel csökkentett képlete szerint kalkulálható összeg.

Az értékcsökkenés elszámolásának alapja az eszköz bruttó értéke. Az elszámolás a használatba vételt követően, azonnal, illetve külön aktiválási jegyzőkönyv esetén (ha van) attól számítottan történik, Főkönyvi feladásra éventeegyszer, fordulónappal történt elszámolás alapján kerülhet sor.

Terven felüli értékcsökkenést a feleslegessé vált, megrongálódott, vagy megsemmisült, illetve rendeltetésének megfelelően már nem használható beruházások, immateriális javak és tárgyi eszközök után lehet elszámolni. A csökkentést olyan mértékig kell végrehajtani, hogy az eszköz használhatóságának megfelelő piaci értéken szerepeljen a mérlegben.

Lehetőség van a tárgyi eszközök piaci értékelésen alapuló felértékelésére (értékhelyesbítésére). Az így képzett értékhelyesbítést és értékelési tartalékot elkülönítetten kell nyilvántartani. Az értékelési tartalékot a saját tőke egyéb elemeinek kiegészítésére felhasználni nem lehet. Az értékelést minden évben el kell végezni, és a szükséges újabb helyesbítéseket a könyvekbe be kell vezetni. Biztosítani kell az értékhelyesbítés piaci alapokon való megítélését, ezért azt csak könyvvizsgálói véleményezés, szakértői nyilatkozat, vagy a piacon elérhető értékelési forrás (pl. szakfolyóirat) alapján lehet kimutatni.

Az Sztv. szerint a követeléseket a vevőkkel és elfogadott összegben kell kimutatni, ezért azok egyenlegét évente legalább egyszer (fordulónapi értéken) egyeztetni kell. Az egyeztetésen feltárt elszámolási hibákat korrigálni kell a mérlegkészítésig. Adósonként együttesen kisösszegű követelésnek számít a 50 eFt összeghatárát el nem érő maximum 365 napos vevői tartozás, amelyet egy összegben le lehet írni behajthatatlan követelésként. Minősíteni kell azokat a vevőket, amelyek a lényeges összeghatár felettiek és késedelmük meghaladja a 360 napot, vagy fordulónap előttiek 180 nappal, de a mérlegkészítésig nem lettek kiegyenlítve. A minősítés szerint ezek a követeléseket kétes követelésként kell kimutatni. Az ilyen követelések esetén a megfelelő jogi eljárást a behajtás érdekében meg kell kezdeni. A követeléseket és a kötelezettségeket a mérlegbe könyv szerinti értéken kell felvenni azok keletkezésekor. A keletkezésnek időpontja a bizonylat (értesítés, kivonat) kibocsájtásának dátuma, a szerződés tartalma alapján meghatározható, vagy jogszabályi előírás szerinti számítható nap. Az egyéb követelések között kell kimutatni az adóelőlegeket.

A vevővel, adóssal szemben a mérleg fordulónapján fennálló és a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg nem rendezett minősített követelésnél értékvesztést kell elszámolni – a mérlegkészítés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján – a követelés könyv szerinti értéke és a követelés várhatóan megtérülő összege közötti – veszteségjellegű – különbözet összegében, ha ez a különbözet tartósnak mutatkozik és jelentős összegű. A vevőnként, az adósonként kisösszegű követeléseknél – a vevők, az adósok együttes minősítése alapján – az értékvesztés összege ezen követelések nyilvántartásba vételi értékének százalékában meghatározott.

Behajthatatlan a követelés, ha:

• amelyre az adós ellen vezetett végrehajtás során nincs fedezet, vagy a talált fedezet a követelést csak részben fedezi (amennyiben a végrehajtás közvetlenül nem vezetett eredményre és a végrehajtást szüneteltetik, az óvatosság elvéből következően a behajthatatlanság – nemleges foglalási jegyzőkönyv alapján – vélelmezhető),
• amelyet a hitelező a csődeljárás, a felszámolási eljárás, az önkormányzatok adósságrendezési eljárása során egyezségi megállapodás keretében elengedett,
• amelyre a felszámoló által adott írásbeli igazolás (nyilatkozat) szerint nincs fedezet,
• amelyre a felszámolás, az adósságrendezési eljárás befejezésekor a vagyonfelosztási javaslat szerinti értékben átvett eszköz nem nyújt fedezetet,
• amelyet eredményesen nem lehet érvényesíteni, amelynél a végrehajtással kapcsolatos költségek (a vállalkozás számítása szerint 50.000 Ft) nincsenek arányban a követelés várhatóan behajtható összegével (a végrehajtás veszteséget eredményez vagy növeli a veszteséget), amelynél az adós nem lelhető fel, mert a megadott címen nem található és a felkutatása „igazoltan” (cégbírósági igazolása az ismeretlen cégről) nem járt eredménnyel,
• amelyet bíróság előtt érvényesíteni nem lehet (játék, fogadás követelései),
• amely a hatályos jogszabályok alapján elévült.

Az időbeli elhatárolások között a Sztv. előírásain túlmenően kell kimutatni a fordulónapon még nem esedékes, követelésként, kötelezettségként nem értelmezhető költségek, ráfordítások, adók és járulékok összegét. A Sztv. előírásaival összhangban az időbeli elhatárolásokat a könyvviteli zárlatot követően fel kell oldani. A vállalkozás a nettó módon való feloldást is alkalmazhatja az elszámolás jellegétől függően.

Rendkívüli bevételek és ráfordítások között számolandók el – az Sztv. vonatkozó előírásai alapján hitelezési veszteségek, káresemények, bírság összege, valamint a természeti katasztrófákhoz kapcsolódó tételek, a rendkívüli esemény miatt értékesített lényeges immateriális javak és tárgyi eszközök, illetve ezek hiánya.

Az óvatosság alapelve alapján értékvesztés elszámolására kerülhet sor az alábbi esetekben:

     a pénzügyi befektetéseknél, ha tartós piaci megítélésük alapján a könyv szerinti érték magasabb a tőzsdei illetve piaci értéknél

     a készletek között, ha azok értéke csökkent, vagyis eladhatatlanok, feleslegesek, vagy megrongálódottak.

MELLÉKLETEK

LELTÁROZÁSI ÉS LELTÁRKÉSZÍTÉSI SZABÁLYZAT

I.       Leltárkészítési és szabályzat

                   A leltárkészítési kötelezettség

                   A leltározási alapelvek

                   A leltározásba bevonandó eszközök és források köre

                   A leltározás alkalmazható fajtái

                   A leltározás módja és időpontja

                   A leltár kötelező tartalma

II.      Az eszközök és források alátámasztó, egyben leltárként is szolgáló kimutatások és jogkövetkezményeik

                   Leltárként felhasználható kimutatások

                   A leltárkülönbözet kezelése és rendezése

PÉNZKEZELÉSI SZABÁLYZAT

I.         Általános előírások

II.        A pénz kezelésével kapcsolatos feladatok

II.1.                Pénztáros és helyettese

II.2.                A pénztáros feladata

III.     Utalványozás

IV.       Ellenőrzés és arra feljogosító személyek

V.        Működés, pénzmegőrzés és tárolás

V.1.                 Készpénz kezelés

V.2.                 Pénztárkeret

V.3.                 A pénz megóvása

VI.       A pénzszállítás szabályai

VII.     Pénztári bizonylatolás

VII.1.              Pénztár zárás

VIII.    Pénztári nyilvántartás

VIII.1.                        Pénztárjelentés

VIII.2.                        A bevétlek és kiadások bizonylatolása

VIII.3.                        Munkabér-kifizetés

VIII.4.                        Elszámolásra kiadott összegek nyilvántartása

IX.       Pénztári ellenőrzés, pénztári zárlat

X.        Egyéb nyilvántartások

X.1.                 Készpénzfelvételi utalványok füzete

X.2.                 Belföldi kiküldetés

X.3.                 Valutapénztár

X.4.                 Értékpapír kezelés, nyilvántartás rendje

XI.       A pénztár átadása

ÉRTÉKELÉSI SZABÁLYZAT

I.       Az értékelési szabályzat

                   az értékelés célja, alapelvei, tartalma

                   a piaci érték meghatározásának módja

II.      A befektetett eszközök értékelése

                   a befektetett eszközök csoportja

                   a térítésmentesen kimutatott befektetett eszközök

                   az amortizációs elszámolások

                   az értékhelyesbítés

III.    A forgóeszközök értékelése

                   a vásárolt készletek értékelése

                   az értékbeni és az érték nélküli készletek könyvelése

                   a készletek értékvesztése

                   a határidőn túli és behajthatatlan követelések

                   mérlegkészítésig ki nem egyenlített deviza-követelések

                   a váltó- és egyéb követelések, értékpapírok

                   a valuta- és devizakészletek

                   az aktív időbeli elhatárolások     

IV.    A saját tőke és céltartalékok értékelése

                   a jegyzett tőke

                   a tőketartalék

                   az értékelési tartalék

                   a mérleg szerinti eredmény         

V.      A kötelezettségek és a passzív időbeli elhatárolások

                   a hosszú lejáratú kötelezettségek

                   a külföldi szállítók

                   a váltókötelezettségek

                   egyéb rövid lejáratú kötelezettségek

                   a passzív időbeli elhatárolások

BIZONYLATI REND

I.       Számviteli bizonylatok

II.      A bizonylati elv és a bizonylati fegyelem

III.    Szigorú számadású nyomtatványok

IV.    A bizonylat kiállítása, kezelése és megőrzése

SELEJTEZÉSI SZABÁLYZAT

I.       A selejtezés általános tudnivalói

II.     A felesleges vagyontárgyak feltárása, hasznosítása

III.    Leértékelési és selejtezési eljárás

IV.    A hasznosítás és selejtezés pénzügyi számviteli elszámolása

V.     Hasznosítási és selejtezési bizottság

SZÁMLAREND

LELTÁROZÁSI ÉS LELTÁRKÉSZÍTÉSI SZABÁLYZAT

I.       Leltárkészítési és szabályzat

                   A leltárkészítési kötelezettség

                   A leltározási alapelvek

                   A leltározásba bevonandó eszközök és források köre

                   A leltározás alkalmazható fajtái

                   A leltározás módja és időpontja

                   A leltár kötelező tartalma

II.      Az eszközök és források alátámasztó, egyben leltárként is szolgáló kimutatások és jogkövetkezményeik

                   Leltárként felhasználható kimutatások

                   A leltárkülönbözet kezelése és rendezése

I.       Leltárkészítési és leltározási szabályzat

A leltárkészítés feladata alapvetően a könyvviteli zárás, a beszámoló elkészítése során merül fel. Ez a nyilvántartás tételesen, ellenőrizhető módon tartalmazza a Kamarának a mérleg fordulónapján meglévő eszközeit és forrásait, mennyiségben és értékben. Ha a Kamara a számviteli alapelveknek megfelelő mennyiségi nyilvántartást nem vezet, vagy e nyilvántartást nem folyamatosan vezeti, akkor a leltározást mennyiségi felvétellel, illetve csak értékben kimutatott eszközöknél és kötelezettségeknél egyeztetéssel, de minden évben az éves beszámoló összeállítását megelőzően a fordulónapra vonatkozóan köteles elvégezni.

A leltár teljessége azt jelenti, hogy a leltáraknak (a részleltáraknak) a vállalkozás valamennyi eszközét és forrását tartalmaznia kell. Abból (azokból) semmi nem maradhat ki. A leltár valódisága mintegy előfeltétele a mérleg valódiságának, amely azt jelenti, hogy minden leltárnak (részleltárnak) a valóságot – az eszközöknek a leltározás során fellelt tényleges mennyiségét és helyesen megállapított értékét – kell tükröznie. A leltár világosságának követelménye lényegében a leltárnak (a részleltárnak) áttekinthetőségét – leltározási helyenként (raktárak, munkahelyek stb.) és ezen belül fajta, típus, méret és minőség szerinti részletezését célozza. A számbavételnél felvett nyilvántartásnak a világosság és a valódiság elvét kell követnie. A lényegesség és tartalom elsődlegessége a formával szemben elve itt háttérbe szorulhat.

A leltározás az év végi zárlati munkálatok legfontosabb része. A leltározásba be kell vonni a befektetett és forgóeszközök, valamint azok forrásai, továbbá az idegen tulajdonú eszközök valóságban meglevő állományát. A leltározási tevékenységhez tartozik a hiányok és többletek megállapítása és azok rendezése (elszámolásai), valamint a selejtezendő és értékcsökkent eszközök feltárása is. A mérleg teljessége érdekében szükséges, hogy a leltár maga is teljes legyen, azaz tartalmazza a vállalkozás minden eszközét és ezek forrásait. A leltárnak nemcsak mennyiségileg, hanem tulajdonviszonyok, továbbá az eszközállapot minősítése szempontjából is a valóságot kell tükröznie. Ezért nem szerepelhet csökkent értékű eszköz teljes értékűként.

A leltár felvételének tartalmi követelményei az alábbiak:

        a Kamara megnevezése

        az eszköz, eszközök megjelölése

        a leltározási módja,

        a leltározási helye, több egység esetén területi csoportosításuk

        az esetlegesen felhasznált bizonylatok sorszáma (másolata),

        a leltározás megkezdésének és befejezésének időpontja, valamint a leltár fordulónapja,

        a leltározott eszközök és források ténylegesen talált mennyisége, egységára és a megállapítható összértéke

        a leltárkülönbözetek (hiányok és többletek) kimunkálása

        az egyéb szükséges leltárfelvételi bizonylatok, továbbá a jegyzőkönyvek, kimutatások előírás szerinti egyértelmű és hiánytalan kitöltése

        a szükséges záradékok (pl. felelősségi nyilatkozat) és aláírások megléte

        a leltározás végrehajtásáért és ellenőrzéséért felelős, valamint a számadásra kötelezett személyek aláírása.

ÉRTÉKELÉSI SZABÁLYZAT

I.       Az értékelési szabályzat

                   az értékelés célja, alapelvei, tartalma

                   a piaci érték meghatározásának módja

II.      A befektetett eszközök értékelése

                   a befektetett eszközök csoportja

                   a térítésmentesen kimutatott befektetett eszközök

                   az amortizációs elszámolások

                   az értékhelyesbítés

III.    A forgóeszközök értékelése

                   a vásárolt készletek értékelése

                   az értékbeni és az érték nélküli készletek könyvelése

                   a készletek értékvesztése

                   a határidőn túli és behajthatatlan követelések

                   mérlegkészítésig ki nem egyenlített deviza-követelések

                   a váltó- és egyéb követelések, értékpapírok

                   a valuta- és devizakészletek

                   az aktív időbeli elhatárolások     

IV.    A saját tőke és céltartalékok értékelése

                   a jegyzett tőke

                   a tőketartalék

                   az értékelési tartalék

                   a mérleg szerinti eredmény         

V.      A kötelezettségek és a passzív időbeli elhatárolások

                   a hosszú lejáratú kötelezettségek

                   a külföldi szállítók

                   a váltókötelezettségek

                   egyéb rövid lejáratú kötelezettségek

                   a passzív időbeli elhatárolások

I.       Értékelési szabályzat

Az értékelés szabályzat célja,hogy a számviteli politika keretében meghozott döntések gyakorlati alkalmazását szabályozza. Az értékelésnél alapja a vállalkozás folytatásának elve, kiegészítve a következetesség, a lényegesség, a világosság és a teljesség elvével. Az értékelési elveket változtatni csak törvényi előírás miatt lehet, illetőleg ha a Kamara körülményeiben olyan lényeges és tartós – legalább 1 éven túli – változás következett be, amely indokolttá teszi a módosítást.

A piaci érték meghatározása úgy történik, hogy hasonló tárgyi eszközöket forgalmazó céPtkől (legalább kettőtől) árajánlatot kell bekérni. Árajánlatnak minősül az árlista és bármely tájékoztató, amelyből pontosan megállapítható a kérdéses ár. Amennyiben az átvett, fellelt eszköz használt, a jellegének megfelelő amortizációs kulccsal kell a piaci értéket meghatározni. (Az első használatbavételi időponttól időarányos amortizációt kell elszámolni.)

II.      A befektetett eszközök értékelése

A Kamara befektetett eszközöknek minősíti az egy éven túl elhasználódó, a Kamara tevékenységét tartósan szolgáló eszközöket. A befektetett eszközöket a mérlegbe beszerzési áron kell felvenni, csökkentve az értékcsökkenéssel illetve értékvesztéssel, vagy növelve az értékhelyesbítéssel. Ez utóbbira az immateriális javaknál, a tárgyi eszközöknél (kivéve a beruházásokat) és a befektetett pénzügyi eszközöknél (kivéve az értékpapírok, és a forintban adott kölcsönök és a forintban elhelyezett hosszú lejáratú bankbetétek) esetében van lehetőség. Az értékelést december 31-i fordulónappal kell elvégezni. A beszerzési ár részét képező tételeket a felmerüléskor, de legkésőbb az üzembe helyezéskor kell számításba venni a számlázott, a kivetett összegben. Amennyiben az üzembehelyezésig a számla nem érkezett meg, a fizetendő összeget az illetékes hatóság nem állapította meg, akkor az adott tétel értékét a rendelkezésre álló szerződések, jogszabályi előírások alapján kell megállapítani, majd a végleges összeg tudomásra jutásakor a szükséges korrekciót el kell végezni.
Az immateriális javak beszerzési értéke a szerződés szerinti érték, amennyiben ez nincs, úgy a piaci ár. A szerződés szerinti értéket növelheti még az egyéb a vásárláshoz közvetlenül kapcsolható költség (pl. bérleti jog szerzése érdekében felmerült megbízási díj). A térítésmentesen átvett, ajándékba kapott, többletként fellelt eszközöket – ideértve a forgalomképes immateriális javakat is – ugyanazzal az értékkel kell a mérlegben kimutatni, mint amin az átadó mérlegében szerepel. Ennek hiányában forgalmi, piaci értéken. Az amortizáció és terven felüli értékcsökkenés elszámolásának alapja az eszköz bruttó értéke. Az elszámolás a használatba vételt követő naptól vagy hónaptól időarányosan történik. A főkönyvre feladással – a Kamara döntésétől függően – havonta, negyedévente, vagy félévente, vagy évente egyszer kerülhet sor. Az üzembehelyezett, de nem értékcsökkentett eszközökre vonatkozóan a Kamara az értékcsökkenés elszámolását legfeljebb 5 évig késleltetheti, 5 évet követően az értékcsökkenés elszámolását meg kell kezdeni. Terven felüli értékcsökkenést a feleslegessé vált, megrongálódott, vagy megsemmisült, illetve rendeltetésének megfelelően már nem használható tárgyi eszközök után lehet elszámolni. A csökkentést olyan mértékig kell végrehajtani, hogy az eszköz használhatóságának megfelelő piaci értéken szerepeljen a mérlegben. Az értékelés a gazdasági igazgató feladata, melyet ennél az eszközfajtánál is piaci árajánlatokkal kell alátámasztania. Lehetőség van a befektetett eszközök piaci értékelésen alapuló felértékelésére, értékhelyesbítésre is. Ennek végrehajtására szakértőt (becsüst) kell felkérni, majd hitelességét könyvvizsgálóval ellenőriztetni szükséges. Az értékelést az első időponttól kezdve minden évben az eszköz leselejtezéséig, vagy értékesítéséig végre kell hajtani. Az így képzett értékhelyesbítést az értékelési tartalékkal szemben kell kimutatni, amortizálni nem lehet.

III.    A forgóeszközök értékelése

Az áruszállításból és szolgáltatásnyújtásból származó vevőköveteléseket könyv szerinti értéken, egyedileg értékelve kell a mérlegbe felvenni. A követeléseket csak a vevővel egyeztetett módon lehet kimutatni, ezért a tárgyévet követően a mérlegkészítés időpontja előtt legalább 15 nappal egyenlegközlő értesítést kell küldeni a közületi vevőknek. Az egyenlegközlésben a válaszadás idejét 8 napra kell korlátozni. A magánszemélyekre egyeztetést végezni csak indokolt esetben szükséges, széles körben végzett lakossági szolgáltatás esetén a fordulónapot követő egyeztetés helyett gyakoribb egyeztetés szükséges. Értékelni amérlegkészítés időpontjáig ki nem egyenlített, határidőn túli követeléseket kell, egyéb esetben azonban teendő nincs.

Az egyéb követelések december 31-i értékének meghatározása a rendelkezésre álló dokumentumok alapján történik (szerződések, jogszabályok, bírósági határozatok, számlakivonatok, belső elszámolások, bevallások, stb.)

Az aktív időbeli elhatárolásokat számlák alapján, illetve részletes analitikák alapján lehet kimutatni. A leltár mellé a számításokat, és a számításokat alátámasztó szerződések, számlák másolatait mellékelni kell. Itt kell kimutatni a mérleg fordulónapjáig kiszámlázott, de a következő évet terhelő költségeket, illetve tárgyévre járó, de később kiszámlázott, begyűjtött bevételeket.

IV.    A saját tőke és a céltartalékok értékelése

A jegyzett tőkét a Kamarai szerződésben, alapító okiratban foglalt értéken, a cégbírósági bejegyzésről szóló határozatnak megfelelően kell a mérlegben szerepeltetni. A tőkeemelést illetve leszállítást a jegyzett tőke értékében érvényesíteni lehet, mihelyt a tőkeemelésről illetve leszállításról szóló alapszabály, Kamarai szerződés módosítását – bejegyzés céljából – a cégbírósághoz benyújtották. Értékelése könyv szerinti értéken történik. A tőketartalékot kizárólag a Kamarai szerződés illetve alapító okirat alapján lehet elszámolni, végleges pénzeszköz átadását az egyéb bevételek között kell kimutatni. Az Értékelési tartalék könyvvizsgáló által jóváhagyott értékhelyesbítés összegét tartalmazza, terhére a saját tőke többi elemét kiegészíteni nem lehet. Dokumentációja a hitelesített értékelés. A mérleg szerinti eredmény az osztalékra, részesedésre igénybe vett eredménytartalékkal növelt, a fizetett osztalékkal, részesedéssel csökkentett tárgyévi adózott eredmény, egyezően az eredménykimutatásban ilyen címen kimutatott összeggel. A lekötött tartalékba kell kivezetni a Szt. szerinti lekötöttnek minősülő tőkeelemeket. (A jogszabály folyamatos és lehetséges jövőbeni változás a miatt az aktuális előírásokat a fordulónapi vizsgálatkor külön elemezni kell.)

A Kamara egyes jövőbeni kötelezettségeire és várható költségeire céltartalékot képezhet. Az adózás előtti eredmény terhére történő céltartalék képzésénél a Kamara, az egyedi értékelést figyelembe véve, a számviteli politikában meghatározottak szerint jár el.

V.      A kötelezettségek és a passzív időbeli elhatárolások értékelése

Hátrasorolt kötelezettségként kell kimutatni minden olyan kapott kölcsönt, amelyet ténylegesen a vállalkozó rendelkezésére bocsátottak, és a vonatkozó szerződés tartalmazza a kölcsönt nyújtó fél egyetértését arra vonatkozóan, hogy az általa nyújtott kölcsön bevonható a vállalkozó adóssága rendezésébe, a kölcsönt nyújtó követelése a törlesztések sorrendjében a tulajdonosok előtti legutolsó helyen áll, azt a vállalkozó felszámolása vagy csődje esetén csak a többi hitelező kielégítése után kell kiegyenlíteni, a kölcsön visszafizetési határideje vagy meghatározatlan, vagy a jövőbeni eseményektől függ, de eredeti futamideje öt évet meghaladó lejáratú, a kölcsön törlesztése az eredeti lejárat vagy a szerződésben kikötött felmondási idő előtt nem lehetséges.

A hosszú lejáratú kötelezettségeket könyv szerinti értéken kell értékelni. A könyv szerinti értéket úgy határozhatjuk meg hitelek és kölcsönök esetében, hogy a szerződés szerinti összeget csökkentjük a már kiegyenlített törlesztőrészletekkel és a december 31-ét követő egy éven belül visszafizetendő összegekkel. Hosszú lejáratú kötelezettség ezen kívül az alapítókkal szembeni kötelezettség, melyet a Kamara taggyűlései, vagy Kamarai szerződés módosításai alapján könyvelünk. Az egyéb hosszú lejáratú kötelezettség a rá vonatkozó szerződés alapján értékelendő. A hosszú lejáratúból át kell sorolni a rövid lejáratú kötelezettség közé azokat az esedékes összegeket, amelyeknek kifizetése a tárgyévet követő évben várható.

A külföldi pénzértékre szóló áruvásárlásból, vagy szolgáltatásnyújtásból származó tartozás (külföldi szállítók) esetében a mérlegkészítésig kiegyenlített tartozásokat a tényleges kifizetés összegében kell értékelni. A mérlegkészítésig ki nem egyenlített tartozások esetében, ha a devizaműveletet végző pénzintézet által december 31-én meghirdetett devizaeladási árfolyam eltér, mint a könyvekben nyilvántartott teljesítéskori árfolyam, a lényegesség határát is figyelembe véve, árfolyam-különbözetet kell elszámolni.

A kötelezettség fejében adott váltót a váltóval szembeállított kötelezettségnek megfelelő összegben kell a mérlegbe felvenni. Ez az összeg nem foglalja magában a váltón feltüntetett kamat összegét.

Az egyéb rövid lejáratú kötelezettség fordulónapi értékének meghatározása a rendelkezésre álló dokumentumok alapján történik (szerződések, jogszabályok, bírósági határozatok, adóhatóságok által küldött számlakivonatok, belső elszámolások, bevallások, kivetések stb.)

Az passzív időbeli elhatárolásokat számlák alapján, illetve részletes analitikák alapján lehet kimutatni. A leltár mellé a számításokat, és a számításokat alátámasztó szerződések, számlák másolatait mellékelni kell. Itt kell pl. kimutatni a mérleg fordulónapjáig érvényesíthető, de csak a tárgyévet követően kiszámlázott költségeket, továbbá a tárgyévben kiszámlázott, de csak a következő évre járó bevételeket.

PÉNZKEZELÉSI SZABÁLYZAT

I.         Általános előírások

II.        A pénz kezelésével kapcsolatos feladatok

II.1.                Pénztáros és helyettese

II.2.                A pénztáros feladata

III.     Utalványozás

IV.       Ellenőrzés és arra feljogosító személyek

V.        Működés, pénzmegőrzés és tárolás

V.1.                 Készpénz kezelés

V.2.                 Pénztárkeret

V.3.                 A pénz megóvása

VI.       A pénzszállítás szabályai

VII.     Pénztári bizonylatolás

VII.1.              Pénztár zárás

VIII.    Pénztári nyilvántartás

VIII.1.                        Pénztárjelentés

VIII.2.                        A bevétlek és kiadások bizonylatolása

VIII.3.                        Munkabér-kifizetés

VIII.4.                        Elszámolásra kiadott összegek nyilvántartása

IX.       Pénztári ellenőrzés, pénztári zárlat

X.        Egyéb nyilvántartások

X.1.                 Készpénzfelvételi utalványok füzete

X.2.                 Belföldi kiküldetés

X.3.                 Valutapénztár

X.4.                 Értékpapír kezelés, nyilvántartás rendje

XI.       A pénztár átadása

Kamaraunk házipénztárát úgy kell kialakítani és elhelyezni, hogy a pénzmegőrzés és – tárolás az előírt biztonsági követelményeknek megfeleljen, illetve a pénzkezeléssel kapcsolatos feladatok ellátását úgy kell szabályoznunk, hogy a tulajdon védelme teljeskörűen biztosítva legyen.

A fentiek és számvitelről szóló jogszabály előírásainak betartása érdekében a házipénztár kezelését az alábbiak szerint szabályozom:

A pénzkezelés rendjéért az ügyvezető felel. A felelősség kiterjed a házipénztár jogszabályi előírásoknak megfelelő működésére, az elszámolási és nyilvántartási rendjének kialakítására, valamint ezek betartásának rendszeres ellenőrzésére.

A pénzkezeléssel foglalkozó dolgozókkal ismertetni kell a szabályzatot, tudomásukra kell hozni, hogy a rendelkezések megszegéséért felelősséggel tartoznak.

A készpénzforgalmat a házipénztár biztosítja.

I. Általános előírások

A pénztáros a házipénztárban köteles kezelni a vállalkozás bankszámláiról készpénzfizetés céljára felvett, továbbá a készpénzben befizetett összegeket.

A házipénztárban idegen pénzt vagy értéket csak az ügyvezető külön engedélyével szabad tartani. Idegen pénzt vagy értéket elkülönítetten kell kezelni és nyilvántartani.

Készpénzállomány:

A pénztárzárlat után a házipénztár készpénzállománya nem korlátozott.

A megállapított kereten felüli összeget – ha szükséges naponta is – be kell fizetni az elszámolási betétszámlára. Fenti pénztárkeretbe nem számítanak bele az előző napon felvett és a következő napon kifizetésre kerülő munkabérek.

A működéshez szükséges készpénz és egyéb értékek forgalmának lebonyolítására, a pénzmegőrzés és tárolás előírt követelményeinek betartására biztonságos tárolási lehetőséget kell biztosítani. A házipénztár biztonságának mePtkartása és az esetleg keletkezett károk megtérülése érdekében a biztosító Kamara (ha van ilyen) – amellyel a Kamara biztosítást kötött – vagyonbiztosításának előírásait be kell tartani.

A pénztáros csak valódi és forgalomban lévő pénzeket (bankjegyeket és érméket) fogadhat el a befizetőtől, és kifizetést is csak ilyen pénzben teljesíthet.

Nem fogadható el olyan bankjegy vagy érme, amelyről nyilvánvalóan megállapítható, hogy az nem a forgalomban természetes kopás következtében vesztett súlyából vagy sérült meg.

Ha a pénztáros a neki átadott pénzek között hamis vagy hamisnak látszó bankjegyet, ill. érmét talál, azt fizetésként nem fogadhatja el, a bankjegyet vagy érmét vissza kell tartania. A befizetőt jegyzőkönyv felvétele mellett meg kell hallgatni arra vonatkozóan, hogy hol, kitől és mikor kapta a hamisítványt.

Az átvett pénzről a befizetőnek elismervényt kell adni, amelyen – bankjegy esetén – fel kell tüntetni annak sorozatát és sorszámát. A hamis vagy hamisítványnak látszó pénz átvételéről készült jegyzőkönyvet a pénzzel együtt át kell adni a banknak. A bank a lefolytatott vizsgálat eredményéről a Kamarát és a befizetőt tájékoztatja.

II. A pénz kezelésével kapcsolatos feladatok

Az ügyvezető látja el a pénztárosi munkával összefüggő feladatokat.

II.1. Pénztáros és helyettese

A házipénztárt az ügyvezető önállóan, teljes anyagi felelősséggel kezeli. Külön pénztárost, helyettest, ellenőrt nem alkalmaz.

II.2. A pénztáros feladata

A pénztáros (ügyvezető) fő feladata a pénztárban tartott készpénz előírás szerinti kezelése és megőrzése, valamint a pénztárral kapcsolatos nyilvántartások és elszámolások vezetése. A pénztáros megbízható még egyéb értékek (pl. bélyegek, értékjelzéssel ellátott nyomtatványok stb.) továbbá a szigorú számadású nyomtatványok kezelésével és megőrzésével is.

III. Utalványozás

Az ügyvezető korlátozás nélkül önállóan utalványoz.

Az ügyvezető felelős:

•    az utalványozás indokoltságáért,

•    az utalványozott anyag vagy eszköz mennyiségének, illetve a forint összegének szükségességéért,

•    az utalványozási bizonylat szabályos kitöltéséért.

IV. Ellenőrzés és arra feljogosító személyek

Az ügyvezető feladata a bizonylatok alaki és tartalmi ellenőrzése, valamint a pénztárjelentés helyességének és a kimutatott pénzkészlet meglétének ellenőrzése.

Két vagy több személy egy időben, közösen ugyanazt a pénztárt még kivételesen, kisegítésképpen sem kezelheti.

V. Működés, pénzmegőrzés és tárolás

V.1. Készpénz kezelés

A házipénztárnak külön helyiséget nem kell biztosítani. A pénztárban lévő készpénz megőrzéséről páncélkazettában (vagy más biztonságos módon) kell tárolni.

A pénztári kulcsokról nem kell nyilvántartást vezetni. Megőrzéséért az ügyvezető felel. Tilos a páncélkazetta eredeti és másolati kulcsát olyan helyen tartani, hogy az illetéktelen személy kezébe kerülhessen.

V.2. Pénztárkeret

A vállalkozás házipénztárának pénzellátását egyrészt az elszámolási számlájáról, másrészt a pénztárba közvetlen befizetett bevételekből biztosítja, a befizetés jogcímének kötelező közlése mellett. A házipénztárban maradó ellátmány összege 500.000.-Ft,. az e felettiösszeget be kell fizetni a bankszámlára.

V.3. A pénz megóvása

A pénztáros köteles a páncélkazettát bezárni, a kulcsot magánál tartani. A pénztárban lévő készpénz és az egyéb értékek megóvása érdekében a pénztárkazetta elhelyezését szolgáló helyiség ajtaját zárral kell ellátni.

VI. A pénzszállítás szabályai

A pénznek a kifizetőhelyre történő szállításánál a következő szabályokat kell alkalmazni: A készpénz felvételéért és szállításáért az ügyvezető felelős.

VII. Pénztári bizonylatolás

A befizetésekről és kifizetésekről külön bevételi valamint kiadási bizonylat nem készül, csak időszaki pénztárjelentés.

VII.1. Pénztár zárás

Pénztárzárás során a pénztárban tartott készpénzt címletenként összesíteni kell, a pénztárjelentést el kell készíteni, és havonta lezárni.

VIII. Pénztári nyilvántartás

VIII.1. Pénztárjelentés

A pénztárosnak (ügyvezetőnek) minden pénztári befizetést és kifizetést a felmerülésük sorrendjében pénztárjelentésbe kell feljegyeznie.

A pénztári nyilvántartás céljára szabvány nyomtatványt kell alkalmazni.

Pénztárzáráskor meg kell állapítani a pénztárban lévő készpénzállományt és címletenkénti bontásban rögzíteni kell a záró pénzkészletet.

Ha a záró pénzkészlet egyeztetésekor eltérés mutatkozik, még a pénztárzárás során fel kell deríteni annak okát, és az nap rendezni kell. Amennyiben hiány mutatkozik, a pénztárosnak azt be kell fizetnie, amennyiben pedig többlet, akkor azt be kell vételezni.

Mindkét esetben jegyzőkönyvet kell felvenni.

VIII.2. A bevétlek és kiadások bizonylatolása

A bevételi (amennyiben szükséges) és a kiadási bizonylathoz ( amennyiben szükséges ) minden esetben csatolni kell az utalványozott alapbizonylatot. Bevételi és kiadási bizonylat csak akkor szükséges, ha nincs készpénzfizetési számla,vagy egyéb egyértelmű alapbizonylat.

A pénztárbizonylatokat értelemszerűen, tintával kell kitölteni, (számmal és betűvel is kiírni az összeget) az üres sorokat kihúzni. Egy bizonylatra csak annyi tétel kerülhet, ahány sor azon szerepel. Ha több tétel kerül kifizetésre az alapbizonylatokat összesíteni kell.

Pénztárbizonylaton a mellékletek számát minden esetben fel kell tüntetni. A kifizetést a pénztáros aláírásával, a pénz átvételét a felvevő teljes nevének kiírásával igazolja.

A pénztárban ideiglenes jelleggel sem lehet elismerendő nyugta (úgynevezett bón).

A bevételezési bizonylatot 3 példányban kell kiállítani, az első példány a könyvelésé, a második a befizetőé, a harmadik pedig a tömbben marad.

A kiadási bizonylatot 2 példányban kell kiállítani, az első példány a könyvelésé, a második a tömbben marad. Mindkét bizonylatról kiállított tömböket a pénztáros (ügyvezető) őrzi.

VIII.4. Munkabér-kifizetés

A pénztáros csak a készpénzben ténylegesen kiadható (nettó) munkabért fizetheti ki a dolgozó részére.

A munkabéreket, táppénzeket és egyéb illetményeket csak átvételi elismervénnyel adhatja ki a pénztáros a pénzfelvételi joggal rendelkezők részére.

A dolgozónak járó (nettó) munkabért teljes összegében a bérfizetés napján a pénztárnak kiadásba kell helyeznie.

8.V. Elszámolásra kiadott összegek nyilvántartása

Pénzt elszámolásra csak az alábbi célokra lehet kiadni:

– beszerzésre,

– szolgáltatás igénybevételére

– kiküldetési költségre,

– jóléti elszámolásra,

– kisebb kiadásokra (reprezentációs költség, postaköltség stb.)

– vám, illeték kifizetésre,

– egyéb, nem átutalással történő kötelezettségek teljesítése.

Az elszámolásra kiadott összeg nem haladhatja meg a cél eléréséhez indokoltan szükséges mértéket.

Az elszámolásra kiadott összegekről nyilvántartást kell vezetni, melynek a következő adatokat kell tartalmaznia:

– a pénzt felvevő neve,

– a pénz felvételének időpontja,

– a kiadási pénztárbizonylat száma,

– a felvétel jogcíme (anyagvásárlás, üzemanyag-költség stb.),

– az elszámolásra felvett összeg,

– az elszámolás tényleges időpontja,

– a ténylegesen felhasznált összeg,

– a bevételi bizonylat sorszáma.

XI. Pénztári ellenőrzés, pénztári zárlat

A pénztáros maga az ügyvezető. Minden nap végén ellenőrzi pénztárforgalmát.

A pénztárzárlatkor az ügyvezetőnek: meg kell állapítania a pénztárban lévő készpénzállományt, címletenkénti részletezésben, a pénztárnapló alapján meg kell állapítani a bevételek és kiadások tárgyidőszaki részösszegét, majd (az előző időszaki készpénzmaradvány figyelembevételével) a pénztári nyilvántartás szerinti egyenleget.
Az egyeztetés során mutatkozó esetleges eltérések okait még a megállapítás napján fel kell deríteni, illetve ha az nem vezet eredményre, az eltérés rendezésére intézkedni kell.

X. Egyéb nyilvántartások

Szigorú számadású nyomtatványokat nyilvántartásba kell venni:

– számlatömbök ,

– nyugtatömbök ,

– szabadság engedélyek .

A nyilvántartásnak tartalmaznia kell a tömbök sorszámát, az igénybevétel és leadás dátumát, valamint az   igénybevevő aláírását.

X.1. Készpénzfelvételi utalványok füzete

Készpénzfelvételi utalványt nem vezet a cég.

X.2. Belföldi kiküldetés

A kiküldetés céljaira esetenként kiadott előleg összege a cél eléréséhez szükséges mértéket nem lépheti túl. Az előleg kiadásakor meg kell határozni azt az időpontot, ameddig a felvevő személy az előlegről elszámolni köteles. 

A felvett előlegek elszámolása bruttó módon történik, ez azt jelenti, hogy a felvett összeggel egyezőösszegű Bevételi pénztárbizonylatot kell kiállítani és a felhasznált összegről Kiadási pénztárbizonylatot. Ez utóbbihoz kell csatolni az alapbizonylatokat (útiköltség elszámolás, készpénzszámla stb.). 

X.3. Valutapénztár

Kamaraunk valutapénztárral nem rendelkezik.

X.4. Értékpapír kezelés, nyilvántartás rendje

Kamaraunk értékpapírokat nem kezel.

XI. A pénztár átadása

A házipénztár nem adható át, az ügyvezető kezeli.