Folytatjuk a víz jelentőségének ismertetését. Varga László Kwizda cikke.

A víz

  Az öntözéshez és permetezéshez használt víz sokkal fontosabb tényező a növénytermesztésben, mint amilyen hangsúlyt sok esetben kap. Többnyire csak a víz mennyiségére figyelünk, holott a vízminőség ugyanolyan mértékben befolyásolja (sőt néha jobban!) a sikeres termesztést, mint a kijuttatott mennyiség.

Ez az intenzív termesztésben fokozottan igaz, a hajtatásban pedig elengedhetetlen a víz minőségének folyamatos ellenőrzése. Nem véletlen, hogy a talaj nélküli termesztésben a tápoldatozó rendszerek automatikusan ellenőrzik és szabályozzák a kimenő víz fizikai és kémiai mutatóit, hiszen egyetlen rosszul beállított pH-jú, vagy EC-jű tápoldat akár a teljes állomány pusztulásához vezethet!

Azt is jó tudni, hogy a mikrobiológiai készítmények (pl.: Artis, Trifender, Bora…) 4,5 és 8 (8,5) pH között életképesek, márpedig a fúrt kútjaink zömére jóval 8,5 fölötti pH jellemző!

A víz a növények számára:

–          tápelem, mint oxigén és hidrogén forrás,

–          építőelem, része a sejteknek és a szöveteknek,

–          tartóelem, biztosítja a növény belső nyomását,

–          szállítóelem, mint oldószere a szerves és szervetlen anyagoknak, a növényen belül illetve kívül,

  A növények a talajoldatot – a vizet és a benne oldott tápanyagokat -, a gyökérzetükön keresztül veszik fel.

A víz felvételére ható tényezők:

–          a gyökérzet felépítése mint adottság,

–          a talaj vízkapacitása,

–          a talaj hőmérséklete,

–          a talajoldat sótartalma,

–          kémhatása,

–          hidrokarbonát tartalma.

–          a növény párologtatása, melyre

• a levegő páratartalma ,
• alevegő hőmérséklete,
• a fény intenzitása hatnak,

Mindezekből következik, hogy az adott növény fejlődését, tápanyag felvevő képességét az öntözővíz EC mutatója és a pH is nagyban befolyásolja

 

EC:

A talajok sótartalmára legegyszerűbben a talajoldat elektromos vezetőképességéből lehet következtetni, aminek mSi/cm a mértékegysége. Ezt szokták röviden EC-vel jelölni. A sótartalom megítélésénél tekintettel kell lenni a talaj humusztartalmára és kötöttségére.

Az EC-ből ugyan nem tudjuk meghatározni a káros anyagok (klór, nátrium, hidrokarbonátok) és a hasznosítható makro-és mikroelemek arányát, (ezt csak talajvizsgálattal lehet meghatározni) de egy tájékoztató adatot ad a vizünk oldó képességéről, minőségéről.

 

A víz keménységének csökkentése érdekében az öntöző vizet savazni célszerű az öntözővíz vizsgálati eredményének figyelembe vételével. Erre a célra salétrom vagy foszforsavat szoktak használni. Leg elterjedtebb és egyben könnyen beszerezhető a kertészeti salétromsav.

1 liter víz keménységének 1 NK°-kal való csökkentésére 38,7 mg kertészeti salétromsav szükséges.

 

pH:

A kémhatás azaz a pH az oldat elemeitől függő bonyolult kölcsönhatások eredménye. A szélsőséges pH viszonyok mellett bekövetkező kémiai és fizikai változások eredményeképpen egyes fontos tápelemek felvétele gátolt, más mérgező elemek felvétele könnyűvé válik.

A pH beállítására sajnos nincs annyira egyértelmű ökölszabály, mint a vízkeménység esetén, ugyanis a víz pH-t befolyásoló összetevők (karbonátok, oldott fémek, stb.) aránya minden térségben és minden vízrétegben, (azaz a fúrt kutak mélységében) más és más. Ezért itt csak tapasztalati úton lehet a pH-t beállítani.

A vett vízmintához szakaszosan, több lépcsőben kell a salétromsavat adagolni, és minden adagolás és keverés után újramérni a pH-t

Pl.: 10 liter vízhez 1-2 ml-es dózisokban kell a savat adagolni, elkeverni és minden adag után mérni az aktuális állapotot. Ha elértük a kívánt pH értéket, a 10 l vízhez elhasznált sav mennyiségből kiszámolhatjuk a teljes öntözővízhez szükséges mennyiséget, amit vagy a törzsoldathoz, vagy egyenesen az öntözéshez szükséges összes vízmennyiséghez (tartályhoz, medencéhez) adagolhatunk.

 

Figyelem! A reakció, azaz a pH változása lassan indul be, de egy szint után robbanásszerű lehet! Ezért a kívánt érték elérése előtti szakaszban még kisebb sav adagokkal dolgozzunk.

Gyakorlati tapasztalat: az átlagos kút mélységben (25-45 m) a termesztési térségtől függően 4-8 dl salétromsav / 1000 liter víz a leggyakoribb dózis, de ettől lényegesen eltérő esetek is előfordulhatnak!

	pH hatása az elem felvételére	átlagos igény	Makroelemek hatása a felvehetőségre
mikroelem	alacsony pH	mg/kg	N	P	K	Ca	toxikus
vas	segítő	50		gátló			>500
réz	segítő	07.márc					>20
mangán	segítő	10-50					>500
cink	segítő	>12	+	gátló			>800
molibdén	gátló	0,3-1,5	segítő
fluor		20
bór	segítő (5,5-7)	1-70				gátló
nikkel		20					<100ng
vanádium		>0,5					>1
ón		10.máj					>500

 

1.: Bár nem fitotoxikus, de a magas vas szint cink hiányt okozhat!

2.: Réz többletre érzékeny bab,borsó,rizs,burgonya, réz imádó lucerna, hagyma, búza.

3.: Érzékeny növény,burgonya, zöldségfélék, bab, gyümölcsök, toleráns a rozs, gyapot.

4.: Magas cink, vas és mangánhiányt okozhat, nitrogén felvételét segíti.   

5.: Nitrogén felvételt segíti, nitrogenáz enzim alkotója.                             

6.: Egyszikűeknél 1-6, kétszikűeknél 20-70 szükséges, míg a talajban átlagosan csak 1-5 mg/kg van felvehető formában!

7.: Ha kisebb a koncentrációja 100ng/kg-nál, csirázás gátlás tapasztalható, mert a karbamid bontást segíti.

8.: Inkább ártalmas, mint hasznos!