Vas vármegyében – az országos tendenciát követve – 2024-ben ismét nőtt a szójával bevetett terület nagysága, eddig rekord mennyiségű, 11.630 hektár került idén elvetésre.
A hirtelen berobbant meleg és a folyamatos esőzések kedveztek a kezdeti fejlődésnek, továbbá biztosították az alapgyomirtás sikerességét is.
1.kép [Szójatábla június 4-én]
A vetésmélység azonban idén is kulcskérdés volt, a tapasztalatok alapján 3 cm volt az ideális ahhoz, hogy korán előbújjanak a szikleveles növénykék. Az ennél mélyebbre vetett növények kelését nem csak a több helyen becserepesedett talaj nehezítette, a fésűslábú viráglégy (Delia platura) ismét sok helyen okozott gondot, a sziklevélbe, illetve a gyökérkébe történő berágása miatt sokszor tőhiányos táblákkal találkoztunk. Érdemes a jövőben is figyelmet fordítani erre a kártevőre, különösen azon termelők esetében, ahol a vetésforgóban megtalálható az őszi káposztarepce, (esetleg egyéb káposztafélék, vagy épp a csillagfürt).
2.kép [Delia platura kártétel]
Az esős május a szója fejlődése mellett a gyomoknak is kedvezett, a legtöbb helyen az alapgyomirtás mellett szükségessé vált egy posztemergens kezelés is a T4-es gyomok folyamatos kelése következtében. Ismét a parlagfűvel (Ambrosia artemisiifolia) és a libatoppal (Chenopodium sp.) volt a legtöbb probléma, az egyszikűek közül pedig a kakaslábfű (Echinochloa crus-galli) szaporodott fel a legnagyobb mértékben.
A lehullott eső igen egyenetlen eloszlásban, több ízben zivatarok formájában érkezett hozzánk. Szombathely mellett a 233 mm havi csapadéknak majdnem a fele, 96 mm mindössze 3 nap alatt esett le, sok helyen napokig víz alatt voltak a táblák, az erős zivatarok pedig a leveleket is megszabdalták. A hirtelen lezúduló nagy mennyiségű csapadék a gazdasági károkon kívül a mezőgazdasági munkákat is nehezítette, több termelő nem tudta időben elvégezni a felülkezeléseket, ezeken a területeken pedig már valószínűleg nem lesz kielégítő a csekély számú posztemergens hatóanyag(kombinációk) eredménye sem.
3.kép [Május 12-Június 12 közötti csapadékmennyiség és annak eloszlása Sében]
Jó hír azonban, hogy a gümőképződés a legtöbb helyen megindult, régi szójatermő területeken inkább kisebb gümőket találunk, de azok mind a fő-, mind a mellékgyökereken jelen vannak, míg az „első szójásoknál” leginkább a főgyökéren, a gyökérnyaki részen helyezkednek el a gümők, kevesebb, viszont nagyobb méretűek.
4-5. kép [Gümők elhelyezkedése régi szójatermő és ”első szójás” területen]
Károkozók közül takácsatka (Tetranychus urticae) egyelőre sehol nincs jelen a táblákon, illetve bogáncslepkével (Vanessa cardui) is csak elvétve találkozhatunk.
Érdemes ugyanakkor bejárni a táblákat, mert az utóbbi hetek szeles, esős időjárása elősegítette a szója baktériumos betegségeinek (Pseudomonas syringae pv. Glycinea és Xanthomonas campestris pv. glycines) terjedését, különösen azokon a területeken, ahol a vágó eső (egyéb mechanikai sérülés) megszabdalta a leveleket. Közös jellemzője a két kórokozónak, hogy a beteg növények levelein először sárga foltokat találunk – ami ebben a stádiumban könnyen összetéveszthető a fitotoxikus tünetekkel -, majd ezek a foltok barnulnak, sárga udvar veszi őket körül, idővel pedig felszakadozik a levél. Súlyos fertőzés esetén kontakt hatású, réz tartalmú szerrel érdemes védekezni, illetve komplex lombtrágyával erősíteni a növényállományt.
6-7. kép [Xanthomonas campestris pv. glycines, illetve gyomirtó által okozott fitotoxikus tünet szójalevélen]
Jelenleg a virágzás kezdetén (BBCH 61) járnak az állományok, ha nem is szükségszerű, de ajánlott egy mikroelem-tartalmú lombtrágya kijuttatása. A szója magas káliumigényű növény, de ebben az időszakban a kén és a bór is fontos szerepet játszik a tápanyagutánpótlásában, illetve kiemelt jelentősége van a molibdénnek és a mangánnak egészen a hüvelyképződés időszakáig.
8.kép [Virágzó szójanövény]
Károlyi Beatrix
Növényvédelmi szakmérnök
VMNK
